A cikk nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján mutatja be a magyarországi állami kockázatitőke-programok
volumenét és működési feltételeit. Ennek során különös figyelmet szentel annak, hogy
az állam képes-e és akarja-e érvényesíteni az uniós előírások betartását az állami
tőkét befektető alapkezelők és a portfóliócégek kiválasztásánál. Az uniós alapokból
érkező források jelentősen növelték az állami kockázati tőke mennyiségét, ugyanakkor
korlátozták annak térbeli és időbeli felhasználhatóságát. Ez nehezen volt összeegyeztethető
a kockázatitőke-befektetések természetével és időigényével. A kockázati tőkét a finanszírozást
kereső vállalkozásokhoz közvetítő alapkezelők mozgásterét az állami támogatások tiltását
biztosító kiterjedt szabályrendszer is jelentősen szűkítette. A visszaélések felderítését
azonban akadályozta, hogy a befektetők kiválasztásához kiírt pályázatok mindvégig,
a nyertes alapok befektetései pedig a programok lezárultáig nem voltak megismerhetők.
Mivel a kockázatitőke-finanszírozás természetéből adódóan rendkívül kockázatos tevékenység,
végzése különösen igényli a szabályozás és a döntéshozatal átláthatóságát.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: G23, G24, G28, M13.