Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a diabetes gondozásában paradigmaváltás történik,
amelynek irányítói 2015-öt követôen nem az új inzulinok, kezelési rendszerek, hanem
egyértelmûen az egyre szélesebb körben elterjedô szenzoros technológiák. Az 1-es típusú
cukorbetegség kezelésében 2015 óta egyre több országban használják támogatott formában
és széles körben a szenzoros technológiákat.
A folyamatos glükózmonitorozás (szöveti glükózszenzor, egyszerûsítve szenzor) használata,
amely magában foglalja mind a valós idejû CGM (real-time, RT-CGM), mind az idôszakosan
szkennelt CGM (intermittently scanned, isCGM) alkalmazását, az elmúlt néhány évben
gyorsan elterjedt az érzékelôk javuló pontossága, a nagyobb kényelem és a könnyebb
használat, valamint a bôvülô költségtérítés eredményeként. Számos tanulmány bizonyította
a CGM használatának klinikai elônyeit cukorbetegeknél, függetlenül az inzulinkezelés
módjától. Az összefoglalóban a glükózmonitorozással kapcsolatos gyakorlati szempontokat,
a monitorozás optimális gyakoriságát, a folyamatos glükózmonitorozó rendszerek hatékonyságát,
megbízhatóságát és szerepét elemezzük.
