Összefoglaló. Bevezetés: Szívinfarktust túlélt betegeknél a thrombocytaaggregáció-gátló
(TAG-) kezelésnek fontos szerepe van az újabb ischaemiás események megelőzése szempontjából.
Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a kórházi távozás idején a betegek milyen arányban
részesültek clopidogrel-, prasugrel- és ticagrelorkezelésben, és az utánkövetés ideje
alatt milyen arányban folytatták a javasolt terápiát. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus
Regiszter adatbázisában 2018. 01. 01. és 2020. 12. 31. között 39 308 olyan, infarktus
miatt kezelt beteget tartottunk nyilván, aki egészségügyi azonosító számmal rendelkezett,
és szívkatéteres centrumban kapott ellátást. Eredmények: 16 273 betegnél ST-elevációval
(STEMI), 20 305 betegnél ST-elevációval nem járó (NSTEMI) infarktus volt. A betegek
80%-a hypertoniás volt, minden harmadik betegnél diabetes mellitus (35%), illetve
csökkent vesefunkció (30%) igazolódott. A kórházból távozó betegek 36 578 infarktusos
eseményénél elemeztük a távozáskor adott TAG-kezelési javaslatot. A STEMI-betegek
96,2%-a aszpirin-, 78,3%-a clopidogrel-, 12,7%-a prasugrel- és 4,3%-a ticagrelorkezelési
javaslatot kapott. Az NSTEMI-betegcsoportban 93,9%, 77,7%, 8,3%, 3,2% értékeket találtuk.
A speciális feltételek esetén rendelhető gyógyszerek (prasugrel, ticagrelor) esetén
az egyes centrumok között jelentős különbségek voltak: a javaslat a prasugrel esetén
1,2-24,3%, a ticagrelor esetén 0,3-10,8% között változott. A Nemzeti Egészségbiztosítási
Alapkezelő (NEAK) adatbázisának felhasználásával követtük a gyógyszerkiváltási eseményeket.
A gyógyszertámogatási adatok 29 405 betegnél álltak rendelkezésre. Az adherencia vizsgálatakor
a leghosszabb időszakot vettük figyelembe, és a türelmi idő 2 hónap volt. Az adherencia-időtartamokat
standard túléléselemzési eszköztárral (Kaplan-Meier-féle eljárás) dolgoztuk fel. Az
első gyógyszerkiváltást követő 1 évnél a clopidogrel, a prasugrel és a ticagrelor
esetében a betegek 76,1%-a, 78,3%-a és 80,9%-a adherens volt a javasolt kezeléshez.
Következtetés: Bizonyos TAG-gyógyszerek alkalmazásának gyakorisága jelentősen eltér
a különböző intervenciós centrumokban. 1 évvel a kezelés megkezdése után a betegek
több mint háromnegyede adherens a kezeléshez. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743-749.In
patients who have survived myocardial infarction, platelet aggregation inhibitor (TAG)
treatment plays an important role in preventing recurrent ischemic events.to investigate
the proportion of patients who received aspirin, clopidogrel, prasugrel and ticagrelor
during the hospitalization and the proportion of patients who continued taking the
recommended therapy during follow-up. All patients treated for myocardial infarction
who had a medical ID number were included in the study.16 273 patients had ST-elevation
(STEMI) and 20 305 patients had non-ST-elevation (NSTEMI) infarction. 80% of patients
were hypertensive. Diabetes mellitus (35%) and impaired renal function (30%) were
demonstrated in one in three patients. The TAG treatment recommendation was analysed
in 36 578 patients who left the hospital. Clopidogrel 12.7%, prasugrel 4.3%, ticagrelor,
93.9%, 77.7%, 8.3% and 3.2% were found in the NSTEMI group. For medicines available
under special conditions (prasugrel, ticagrelor), there were significant differences
between centres: the proposal varied between 1.2-4.3% for prasugrel and 0.3-10.8%
for ticagrelor. Drug switching events were monitored using the National Institute
of Health Insurance Fund database. Pharmacovigilance data were available for 29 405
patients. We considered the longest period in the adherence study, and the grace period
was 2 months. Adherence durations were processed using a standard survival analysis
toolkit (Kaplan-Meier method). At 1 year after the first switch, 76.1%, 78.3%, and
80.9% of the patients in clopidogrel, prasugrel and ticagrelor were adherents to the
recommended treatment.The frequency of use of certain antiplatelet drugs varies significantly
across different intervention centres. More than three-quarters of the patients are
adherent to treatment 1 year after starting treatment. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743-749.
