Az X-hez kötött hypophosphataemia (XLH) a foszfátanyagcsere veleszületett zavara.
Patogenezise összetett, kórfolyamata a foszfáthomeosztázis, illetve a csontanyagcsere
összehangolt szabályozási zavarához kötött. Összefoglalónkban áttekintjük a sokszínű
manifesztációihoz vezető patofiziológiai sajátosságokat, a diagnosztika lépéseit és
a kezelési lehetőségeket. Munkánk aktualitását a Magyarországon most bevezetésre kerülő
burosumabkezelés adja, amely egy fibroblastnövekedési faktor-23-hoz (FGF-23) kötődő
monoklonális antitest.
Az XLH hátterében a ”phosphate regulating endopeptidase homolog, X-linked” (PHEX)
gén funkcióvesztéses mutációi állnak, amely következtében a foszfátvesztést okozó
FGF-23 szekréciója fokozódik. Diagnózisa az alábbi tünetegyüttes fennállása esetén
állítható fel: rachitis és/vagy osteomalacia, hypophosphataemiával és (izolált) renalis
foszfátvesztéssel, ami nem társul D-vitamin- vagy kalciumhiánnyal; továbbá meglassult
növekedés, aránytalan törpenövés. Konvencionális kezelése per os foszfátpótlásból
és párhuzamosan alkalmazott aktív D-vitaminból (kalcitriol vagy alfadiol) áll, amely
javítja a csontanyagcserét, azonban az esetek többségében az elért eredmény csak részleges
és mellékhatásokkal (nephrocalcinosis) is számolni kell.
A PHEX gén, majd az FGF-23 szerepének tisztázása kijelölte a kórfolyamat befolyásolására
alkalmas terápiás célpontokat. Ezek közül az FGF-23 ellen kifejlesztett
monoklonális antitest terápia hatására a csontanyagcsere normalizálódik a kezelés
során, az idejében megkezdett terápiával megelőzhetők az XLH során jelentkező szövődmények.
Ugyanakkor a súlyos, mozgáskorlátozottságot okozó csontdeformitások teljes regressziója
nem várható. Emiatt fontos, hogy a kezelést minél előbb, még azok kialakulása előtt
megkezdjük.
