A halál gondolatának modern kori tudatos kirekesztése a nyugati civilizációban a halálosan
beteg emberek és a haldoklók lelki kísérésének hiányához vezetett. Gondoljunk
csupán arra a tényre, hogy az európai emberek több mint hetven százaléka kórházakban
és szeretetotthonokban hal meg. A haldoklás folyamata sok esetben – jórészt a modern
technikai lehetőségek révén – hosszabb időre nyúlik. A hagyományos családmodellek
felbomlásával több esetben az a gondoskodó közösség is megszűnt, amely szeretettel
vehetné körbe a földi világból távozó embert. Ezért a haldoklással járó fájdalom mellett
az egyedül maradástól való rettegés is félelemmel tölti el az élete végéhez közeledő
embert.
