BEVEZETÉS – A betegek tájékoztatása a pácienseket és az orvosokat egyarántf oglalkoztatja.
Az 1972. évi II. törvény 45. § (1) bekezdése foglalkozott elôször az általános betegtájékoztatással.
A betegek megfelelô tájékoztatáshoz való jogát, illetve ennek érvényesülése érdekében
az egészségügyi szolgáltatókat terhelô kötelezettségeket az 1997. évi CLIV. egészségügyi
törvény 13., illetve 134–135. §-ai rögzítik. Ezen jogszabályhelyek értelmében a beteg
a számára egyéniesített formában megadott teljes körû tájékoztatásra jogosult. A betegtájékoztatás
tartalmát, terjedelmét tekintve annak céljából kell kiindulni. A beteget tehát a tájékoztatással
olyan helyzetbe kell hozni, hogy a beavatkozás kockázatát
felmérhesse és a saját sorsáról megalapozott döntést hozhasson.
BETEGEK ÉS MÓDSZEREK – A kérdôíves felmérés 547 fôs felnôtt mintán készült, amely
öt blokkban összesen 42 kérdést tartalmazott.
EREDMÉNYEK – Kimutatható, hogy szoros összefüggés van a betegek egészségértése és
tájékoztatásra való igénye között, és az orvos-beteg találkozások tartalmát érdemben
nem befolyásolja, hogy a beteg mióta van háziorvosánál, és az orvos milyen életkorú.
KÖVETKEZTETÉSEK – Az eredmények rámutattak arra, hogy a betegtájékoztatás jogi elôírásainak
követése nélkülözhetetlen a háziorvosi alapellátás orvos-beteg találkozásai kapcsán.
Megállapítható, hogy az ilyen találkozások száma, azok tényleges ideje és a praxisban
az orvost felkeresô betegek száma nem elégséges a betegek tájékoztatáshoz való általános
jogának maradéktalan érvényesítéséhez.
