A mûtét utáni fájdalomcsillapítás minôségének mérésére egyre nagyobb figyelem irányul
a klinikai gyakorlatban, mivel a nem megfelelôen kezelt fájdalom számos negatív következménnyel
jár mind a betegek, mind az egészségügyi ellátást végzôk számára. Az ellátás minôségértékelésének
fontos komponense a betegkimenetek mérése, ehhez pedig rendszeres fájdalomértékelések
és megbízható fájdalomfelmérô eszközök szükségesek. Köz le mé nyünk fô célja a mûtét
utáni fájdalom felmérésére vonatkozó skálák, fájdalom fel mé rô eszközök felkutatása
a releváns szakirodalmi közleményekben, amelyhez szisztematikus irodalomkutatást végeztünk
PICO (population, intervention, control, and outcomes) technika segítségével. Összesen
396 hozzáférhetô és értékelhetô cikket találtunk, amelyekbôl a legfontosabb 31 angol
és három magyar nyelvû írás eredményeit összegezzük.
A fájdalomcsillapítással foglalkozó szer vezetek mûtétet követôen rendszeres fájdalomfelmérést
ajánlanak, amelyhez egydimenziós
és többdimenziós fájdalomfelmérô eszközök állnak rendelkezésre. Az egydimenziós skálák
közül a Numerikus Fájdalomfelmérô Skálát (Numerical Rating Scale, NRS), a Vizuális
Analóg Skálát (Visual Analogue Scale, VAS) és a Verbális Leíró Skálát (Verbal Descriptor
Scale, VDS) hasonlítjuk össze a mûtét utáni fájdalom mérésének szempontjából azonosítható
elônyök, valamint korlátozó tényezôk bemutatásával. Bár a klinikumban az NRS-t használják
a legszélesebb körben, a VAS érzékenyebb a változások detektálására és statisztikai
szempontból is a legjobban kezelhetô. A VDS-nek is van elônye, mégpedig az, hogy az
eredmény értelmezésében nincsenek jelentôs eltérések. A VAS ugyanakkor használati
szempontból a legbonyolultabb, a legkevésbé preferált a betegek körében, és közvetlenül
mûtét után sem mindig alkalmazható. A VDS a legkevésbé érzékeny mérôeszköz, amelynek
eredményét a szóértelmezés eltérései befolyásolják és gyenge szókincsû betegeknél
nem alkalmazható. Az egydimenziós skálák elônye, hogy gyorsan bevethetôk és egyszerû
a használatuk, de a fájdalomnak csak egy dimenzióját, az intenzitását mérik, a beteg
által megadott értékek és a fájdalom megélése, valamint a megfigyelhetô következmények
közötti kapcsolat az esetek érdemi részében nem egyértelmû. Ezért, amikor a körülmények
lehetôvé teszik, érdemes megfontolni a multidimenzionális eszközök használatát.
