Összefoglaló. Az utóbbi időben egyre gyakoribbá vált fogászati implantáció egyik nem
kívánt szövődménye az arcüregbe került implantátum, amely a maxilla molaris, esetenként
praemolaris régiójának implantációjakor fordulhat elő. Ennek oka lehet a kúpsugaras
komputertomográfia nélküli, azaz nem megfelelő tervezés, fennálló arcüreggyulladás
és -ventilációs probléma, kevés, puha csont, a fúrási vagy implantátumbehelyezési
sebészi gyakorlat hiánya, észre nem vett membránperforáció arcüreg-csontfeltöltés
esetén. Esetünkben implantáció előtt a beteg szájsebész orvosa kúpsugaras komputertomográfia
alapján sinusventilációs zavart és arcüreggyulladást véleményezett. Az arcüreggyulladás
funkcionális endoszkópos sinussebészeti műtéttel történő kezelését és gyógyulását
követően két lépésben, először arcüreg-csontfeltöltést, majd 6 hónappal később implantációt
végeztek. 4 hónap panasz- és tünetmentes gyógyulást követően az implantátumfeltárás
előtt derült fény az arcüregbe került implantátumra, amelyet funkcionális endoszkópos
sinussebészeti eljárással, transnasalis (Lothrop) és intraoralis behatolás kombinációjával
távolítottunk el. Az implantátumok arcüregbe kerülésének gyakorisága továbbra is ismeretlen,
a szakirodalomban kb. 70 közölt esetről tudunk; a leggyakrabban egy-egy implantátummal
kapcsolatban születnek cikkek, ami az összes beültetett implantátum számához képest
elenyésző. Az arcüregben lévő szabad implantátum arcüreggyulladást okoz, eltávolítása
szükséges, kötelező. A sinus hátsó részében elhelyezkedő implantátum esetén elsősorban
funkcionális endoszkópos sinussebészeti eljárás javasolt. Az első recessusban lévő
implantátum eltávolítására a legjobbnak a praelacrimalis recessusból végzett korszerű
behatolás tűnik. Tradicionális transoralis/Luc-Caldwell-féle behatolást a friss sinuslift
utáni gyulladt csontexcochleatio esetén javasolunk, illetve ha fennálló oroantralis
fistulát is zárnunk kell. Orv Hetil. 2022; 163(13): 527-531. Summary. Accidental implant
displacement into the maxillary sinus is often due to inappropriate surgical planning
or technique, unrecognised sinus disease, failure to recognise low residual bone quality
and quantity during implant-supported maxillary molars and premolars rehabilitation.
Secondary implant migration can be attributed to the risk of failing osteointegration
due to unnoticed sinus membrane rupture during surgery, incomplete soft tissue closure
over the implant's site, preexistent sinus ventilation problems. In this study, we
present the case of a patient with a symptomless preexistent sinus infection, which
had been treated with functional endoscopic sinus surgery. After the healing period,
the following two-stage procedures were performed: 1) maxillary sinus bone augmentation,
2) 6 months later dental implant placement, based on a routine orthopantomogram. At
the end of the 4-month planned healing period, the implant displacement was noticed
in the sinus cavity. The implant was removed with a combination of endoscopic surgery,
transnasal and transoral Luc-Caldwell approach. The possible reasons for displaced
implant into the sinus cavity, the treatment decision tree and lessons we learned,
updated by the international literature, are discussed. Our recommendation for displaced
implant removal is primarily transnasal under general anaesthesia. In the case of
the implant in the anterior recess of the maxillary sinus, the functional endoscopic
sinus surgery through the prelacrimal recess approach seems to be the preferred approach.
A transoral approach should be the chosen method in the case of present oro-anthral
fistulae or recent sinus bone graft, when the infected graft should also be removed.
Orv Hetil. 2022; 163(13): 527-533.
