Célkitûzés – Az epileptogenesis útjainak vizsgálata a rend szerepilepszia-koncepció
mentén.
Módszerek – Irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok alapján ismertetjük a deklaratív
memóriarendszer, az alvás/ébredés és a perisylvian kommunikációs rendszer
epilepsziás átalakulását, majd az epileptogenesis folyamatát bemutatjuk az agyi sérülések
és a poszttraumás epilepszia modelljén is.
Eredmények – Az ismertetett rendszer-epilepsziák kialakulásában közös lépések ismerhetôk
fel a plaszticitás és a NREM-alvás alatti szinaptikus homeosztázis felfokozódásában,
ami egyben rávilágít az alvás döntô szerepére epilepsziában.
Következtetések – Megkíséreljük körvonalazni a rendszerepilepszia-koncepciót, és az
egymással összefüggô plaszticitás – alvási szinaptikus homeosztázis „kisiklása” formájában
rámutatunk az epileptogenesis lehetséges közös patomechanizmusára.
