Összefoglaló. Bevezetés: Az epeúti kövesség meglétének valószínűsége különböző klinikai
prediktorok alapján megbecsülhető, e faktorok szenzitivitása és specificitása azonban
nem kielégítő. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat az epeúti kövesség diagnosztizálásának
szemiinvazív precíz eszköze. Célkitűzés: Célunk az endoszkópos ultrahangvizsgálat
diagnosztikus érzékenységének vizsgálata gyanított epeúti kövesség esetén. Módszer:
A prospektív vizsgálat során a betegeket az Amerikai Emésztőszervi Endoszkópos Társaság
(ASGE) ajánlása szerint meghatározott prediktorok alapján közepes és magas valószínűségi
csoportokba osztottuk, és endoszkópos ultrahangvizsgálatot, valamint amennyiben szükséges
volt, endoszkópos retrográd kolangiopankreatográfiát (ERCP) végeztünk. Eredmények:
Összesen 95 beteget vizsgáltunk. Az endoszkópos ultrahangvizsgálat 53 (56%) beteg
esetében írt le epeúti kövességet: 55%-ban (39/71) a közepes valószínűségi és 58%-ban
(14/24) a magas valószínűségi csoportban. Az ERCP mindegyik choledocholithiasisos
esetet megerősítette. A két valószínűségi csoport között nem volt szignifikáns különbség
(p = 0,56) az ERCP által igazolt epeúti kövesség tekintetében. Az ERCP csupán 1 esetben
detektált epeúti kövességet a negatív endoszkópos ultrahangvizsgálat ellenére. Az
endoszkópos ultrahangvizsgálat specificitása 100%, szenzitivitása 98%, míg pozitív
és negatív prediktív értéke 100%, valamint 98% volt. Megbeszélés: Az epeúti kövesség
meglétének becslése különböző klinikai prediktorok alapján kihívást jelenthet. Következtetés:
Az endoszkópos ultrahangvizsgálat szenzitív és pontos diagnosztikus eszköz a choledocholithiasis
kimutatására és értékelésére, olyan esetekben is, amelyeknél az előzetes képalkotók
nem találtak kövességet. Orv Hetil. 2022; 163(10): 400-406.
Introduction: The likelihood of common bile duct stones can be prognosticated by various
clinical predictors, however, the sensitivity and specificity of these factors are
moderate. Endoscopic ultrasonography has been shown to be a semi-invasive precise
test for the detection of common bile duct stones.
Objective: Our aim was to assess the diagnostic accuracy of endoscopic ultrasonography
in patients with suspected choledocholithiasis.
Method: Patients of this prospective study were categorized and divided into intermediate
likelihood and high likelihood groups according to the clinical predictors defined
by the American Society of Gastrointestinal Endoscopy (ASGE) guidelines and referred
for linear endosonography. Endoscopic retrograde cholangiopancreatography (ERCP) was
performed if needed.
Results: A total of 95 patients were assessed. Common bile duct stones were detected
by endoscopic ultrasonography overall in 53 (56%) patients: 55% (39/71) in the intermediate
likelihood and 58% (14/24) in the high likelihood group of patients. The detected
common bile duct stones in all patients were confirmed by ERCP. There was no significant
difference (p = 0.56) in the detection of stones by ERCP between the two likelihood
groups. ERCP confirmed choledocholithiasis only in one patient whose preceding endosonography
did not detect stone. The specificity and sensitivity of endoscopic ultrasonography
were 100% and 98%, the positive predictive value and negative predictive value were
100% and 98%, respectively.
Discussion: Estimating the likelihood of choledocholithiasis based on various clinical
predictors might be challenging.
Conclusion: Endoscopic ultrasonography is a highly sensitive and accurate diagnostic
tool for the detection and evaluation of common bile duct stones also in patients
with previous normal imaging findings. Orv Hetil. 2022; 163(10): 400-406.
