A komplexitáselméletek megjelenése és kibontakozása, a digitalizáció, az új tudományterületek
mint az adattudomány és a hálózattudomány jelentősen kiszélesítették a jog holisztikus,
interdiszciplináris megközelítésének lehetőségeit mind empirikus, mind elméleti szempontból.
Mindez az alapkutatásokon túlmenően is lehetővé teszi a jogrendszer mélyebb és kiterjedtebb
kutatását, jelenségeinek mérését, akár valós idejű elemzését és megismerését, vagyis
a jog fölmérését. Ez további lehetőségeket kínál mind újabb jogelméleti megközelítések
megfogalmazására, mind pedig a joggyakorlatban közvetlenül hasznosítható következtetések
levonására. A jogrendszer kiterjedt, minden részletére kiterjedő kutatása immár nemcsak
lehetséges, de szükséges is ahhoz, hogy a jogrendszer a gyorsan változó környezeti
kihívásokhoz megfelelő időben és kellő hatékonysággal tudjon alkalmazkodni, és ennek
egyik záloga az intézményi kutatóintézetek megalapítása és működtetése. Az írás –
amely leginkább szakmai módszertani megközelítésnek tekinthető – a komplexitáselméletekkel
is összefüggésben, a technológiai fejlődési ívet felvillantva mutat rá az intézményi
adatkutatás, valamint az intézményi kutatóintézetek jelentőségére.
