A kiegyezéssel egy olyan új időszak kezdődött, amelyben a mintának tekintett nyugati
modellekhez méltó, azzal egyenrangú önazonosságtudatot, múltértékelést és jövőképet
kellett megteremteni. Ekkor fogalmazódtak meg a hazafiság, a magyarság, a hősiesség
modern kori jegyei, és általában az előremutató eszmeiség értékrendje.
A kötet tanulmányai bepillantást engednek a korszak egyes területeire, bemutatva a
folyamat jellegzetességeit. A változás együtt járt a transzcendens tér egyre általánosabb
meggyengülésével. Ezért a hazai művészeti élet képviselői élen jártak az eszmei tartalmaknak
megágyazó érzelem, képzelet és emlékezet (értékhagyományozás) kialakításában. Azonban
a korabeli emberek többsége még vallásos volt, így Istenhez és egyházukhoz való viszonyukon
keresztül élték meg a valóságot. A kultuszképzésben szintén járatos keresztény felekezetek
is felismerték a kor igényeihez igazodó emlékezetformálás értékteremtő, szervezetfenntartó
szükségességét. A korlátozott függetlenség időszakában hangsúlyosabb országmegtartó
üzenettel bírt az önfeláldozást is jelentő honvédelem. A polgárosodás egyik főszereplőjévé
lépett elő az államférfi, aki kiérdemelte az utókor tiszteletét. A vezetői teljesítmény
reprezentációjának látványos eleme volt a ló - a paripa, amely a magyar történelem
dicsőséges küzdelmeiben győzelemhez segítette gazdáját. A 19. században pedig az útjára
induló versengő szellemet is megjelenítette a lóversenyek alkalmával.
A könyvben szereplő elemzések számos érdekes szempontot kínálnak a kor alaposabb megértéséhez.
