Pávai István népzenekutató, egyetemi tanár (1951, Székelyudvarhely) tudományos munkásságában
elsődlegesen Martin György népi tánczenére vonatkozó kezdeti kutatásait folytatta,
és tárta fel összefüggésrendszerükben a táncokat kísérő zenék jellegzetességeit a
magyar hagyományban, erőteljes interetnikus – főként román – és történeti kitekintéssel.
Terepmunkái során több mint 500 órányi – sok esetben unikális – felvételt készített.
Komplex megközelítésen nyugvó gyűjtési módszertana, amely a korunk technikai vívmányai
kínálta lehetőségeket messzemenően használja, a későbbi generációk, de a kortársak
számára is példaértékű. Kutatási eredményeinek legfontosabb összegzése, a 2012-ben
Kolozsvárt megjelent kötete, Az erdélyi magyar népi tánczene (angol nyelven 2020-ban
adták ki) a magyar népzenekutatás nagy formátumú monográfiáinak sorát gyarapítja.
Dialektológiai kutatásaiban pedig az egyes területek táncainak és népi tánczenéjének
sajátosságait a nagytájak túlzottan általános és ezért sokszor nem értékelhető szintje
helyett a közép- és kistájakra fókuszálva határozta meg – szintén iskolateremtő módon:
bevonva a vizsgálatba nemcsak a zenei és táncfelvételeket, lejegyzéseket, hanem az
adott területről felgyűjtött emlékeket, emlékezéseket, régi fényképek helyszíni digitalizálásával
és az oral history módszerével. Az utóbbi években megjelent kiadványaival (Jagamas
János népzenei gyűjteménye, 2014, Magyarózd népzenéje, 2015, A Sóvidék népzenéje,
2016, Szenik Ilona népzenei gyűjteménye, 2019) a folklóradatok adatbázis-szemléletű,
komplex közreadását valósítja meg, amelyben az adott témához tartozó tényleges hang-
és képfelvételek leíró adataikkal, járulékos dokumentációjukkal együtt megismerhetők,
tanulmányozhatók. Tudományos, ismeretterjesztő és oktatói munkásságát, amelyet a szülőföldjével
ápolt folyamatos és mélyreható kapcsolat jellemez, számos szakmai és közösségi díjjal,
állami kitüntetéssel ismerték el. Tizenöt éve a Zeneakadémián alapképzési és posztgraduális
szinten adja át a fiatalabbaknak ismereteit a népzenéről, a néptáncról, a Kárpát-medencei
folklórról, nagyban segítve ezzel a magyar népzenekutatás utánpótlás-nevelését.
