A szülői nevelői stílus észlelésében szerepet játszó tényezők vizsgálata, különös tekintettel a párkapcsolati elégedettségre, párkapcsolati intimitásra, felnőtt kötődésre, észlelt stresszre és rezilienciára

Elméleti háttér: A szülők nevelési stílusának a gyermekek fejlődésében betöltött szerepét intenzív kutatási érdeklődés övezi, ám az empirikus vizsgálatokban lényegesen kevesebb figyelmet kapnak azok a folyamatok és tényezők, amelyek befolyásolják a szülők nevelési elveinek, stílusainak alakulását (Kotchick és Forehand, 2002). Vizsgálati cél: A család alrendszereinek kölcsönös egymásra hatását figyelembe véve, vizsgáljuk az észlelt szülői nevelői stílusok összefüggéseit egyrészt olyan egyéni jellemzőkkel, mint az észlelt stressz, reziliencia, szülőkhöz való felnőtt kötődés -, másrészt a házastársi alrendszer olyan jellemzőivel, mint a párkapcsolati elégedettség, gondoskodás, kontroll és párhoz való kötődés. Módszer: 324 fős (297 anya, 27 apa) keresztmetszeti, online, önkitöltős kérdőíves vizsgálatunkban a következő mérőeszközöket alkalmaztuk: Szülői Nevelői Stílus Kérdőív (PSDQ 32), Intim Kötődés Mérése Kérdőív (IBM-HU), Közvetlen Kapcsolatok Élményei Kérdőív (ECR-RS), Kapcsolati Elégedettség Skála (RAS-H), Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív (CD-RISC), Észlelt Stressz Kérdőív (PSS). Eredmények: A skálák közötti összefüggések vizsgálatára faktoranalízist használtunk (Principal Axis eljárás, Varimax rotációval). A kialakított faktorstruktúra alapján a vizsgált skálák 5 faktor mentén rendeződtek el, a faktorok magyarázó ereje 52,339%-os volt. Mérvadónak a teljes variancia 22,027%-át magyarázó első faktort tekinthetjük, ahol a gondoskodás (r= –0,912),a kapcsolati elégedettség (r= –0,875) és a pár észlelt irányító/ autoritatív szülői nevelői stílusa (r= –0,565) negatívan korrelálnak az észlelt kontrollal (0,632), felnőtt párkapcsolati szorongással (r=0,643) és elkerüléssel (r=0,798) valamint a pár észlelt tekintélyelvű (r=0,521) szülői nevelői stílusával. A saját szülői nevelői stílus és a pár szülői nevelői stílusának az észlelése függetlennek bizonyult az észlelt stressztől, a rezilienciától (4. faktor) és a felnőtt anyai és apai kötődéstől (2. faktor). A szociodemográfiai tényezők közül a nemi különbség és családi állapot játszik szerepet a szülői nevelői stílusban. Konklúzió: A kutatás limitációit is figyelembe véve – a reprezentativitás hiánya, nemi eltolódás – meg- állapítható, hogy a párkapcsolati elégedettség, intimitás, párkapcsolati kötődés biztonsága meghatározó szerepet játszik a párunk irányító és tekintélyelvű szülői nevelői stílusának észleletében. Eredményeinknek gyakorlati relevanciáját a pár- és családterápiában tartjuk fontosnak, valamint elméleti szinten a spillover-teória érvényességét erősíthetik.