Az apahidai (Románia, Kolozs megye) régészeti szempontból jól ismert gepida kori (Kr.u.
5–6. század) I. (1889) és II. (1968/69) germán
„fejedelmi” sír mellett a szórványleletek alapján egy III. sír is számba vehető
(1. kép). A szórványleletek mellett ugyanerre utal a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött
apahidai vésett, retrográd monogramos pecsétgyűrű (simbolum) is
(2–4. kép). A retrográd monogram mutatja, hogy nemcsak személyes ékszer,
hanem funkcionálisan, hitelesítésre használt eszköz is volt a gyűrű. Bár az Apahidán
belüli lelőhelye bizonytalan, a pecsétgyűrűt mégis az I. sír összefüggésében, Onachar
névgyűrűjének egyféle párdarabjaként kísérelte meg értelmezni
a szakma, hasonló olvasatát keresve a monogramnak is, mint ami a névgyűrűn
áll. Tekintettel arra, hogy a névgyűrű O betűje nem szerepel a monogramban,
és a monogram M betűje nem szerepel a névgyűrűn, a két gyűrű azonos névolvasatának
vélelme minden egyéb indoklás nélkül is elesik. Ez és egyéb formai
okok miatt a korábbi Marc(us) [Hampel J.], Audomariuς [Bóna I.], Mariaς [J.
Spier], Omacar(?) [C. H. Opreanu] olvasatok sem megfelelők. Formai alapon
a monogram egy, az 5–7. századok közé keltezhető tömb- vagy kockamonogram, amelyet
a középen álló szókezdő betű köré szerkesztettek (5. kép). Szabály
szerint a szó minden betűje szerepel benne, s minden betű csak egyszer szerepel. A
korszak monogramjai személynevet vagy tisztségnevet tartalmaznak,
s genitivusban állnak. A monogram olvasati nyelvéül a görög, illetve a latin is
felvetődött a szakirodalomban korábban. A görög olvasat a lenyomati jobb szélén álló
Szigmaként (Σ) is értékelhető karakter (formailag sigma lunata) miatt
vizsgálható (6. kép). A monogramszerkezet és a monogramtípus olvasási szabályszerűségeit
figyelembe véve, a sorba rakott azonosítható betűkből adódó
összes lehetőséget megvizsgálva a latin MAVRICI (nom. Mauricus, Mauricius)
olvasatot adja a monogram (7., 9. kép). A görög MAΥPIΣI (nom. Mαυρις) lehetőség (8.
kép) a latin genitivusi -i és nem a görög -ou végződés miatt legfeljebb
grecizálásnak tekinthető, egyébként az olvasat a korban indokolható hangalakváltozást
mutatva ugyanazt adja, mint a latin olvasat. A nevet latin -us végződés
nélkül, esetleg egy „germanizált”-nak tekinthető nominativusi MAVRIC (Mauric) alakban
is használhatták. Germán – ezen belül a korszakra és a lelőhelyre való tekintettel
– gepida közegben eddig ismeretlen volt. Germán közegbeli
használatát előmozdíthatta a név -ric (-rik, -rich) végződése is. A pecsétgyűrű
keresztény közegben készült, gazdája vélhetőleg keresztény volt, ezt a gyűrűfejen
a monogram fölötti hosszú- vagy latin kereszt (crux immissa) mutatja. (5.
kép) A keresztforma alapján a korszak (Kr.u. 5–6. sz.) összefüggéseiben nem
dönthető el, hogy a római vagy a bizánci egyházhoz tartozott-e, de az sem állítható,
hogy ariánus lett volna. Hosszú- vagy latin keresztet biztos görög monogrammal együtt
állóan nem találtam, ez a gyűrű és gazdája nyugati kötődésének
valószínűségét erősíti. Neve az agaunumi (Saint-Maurice, Svájc) katonavértanú,
Mauricius (Szent Móric) kultuszának a 4. századtól felfelé egyre népszerűbbé
válásával és a korabeli keresztény világban való elterjedésével függhet össze. A
név a 6. század első negyedében a frankoktól elfoglalt Burgund Királyság területére
utal vissza, Mauricius kultuszának központjára és kiindulási helyére. Az
apahidai nyugati germán típusú leletekkel – vagyis az I.-II.-III(?) „fejedelmi” sírok
anyagával [vö. Gáll et al. 2017, 26-28 Nr. 9-10., 11-13] összevetésben – feltételezhető,
hogy az ugyanebben az összefüggésben tárgyalható apahidai Mauric
egy nyugatról (esetleg belpolitikai viszályok vagy a frank hódítás elől) menekült
germán előkelő (regulus) lehetett. Hasonlóan a névgyűrűjéről ismert, neve és
személyes tárgyai alapján szintén nyugati germán kötődésű regulus apahidai
Onacharhoz [Ona(c)har|us ≈ Aunacharius, vö. Szabó 2020a-b.], ő is a gepida
világ szélén telepedett le. Nemcsak a Keleti-Meroving-kultúra megjelenésében
[vö. Dobos 2019] játszhatott szerepet ő is, hanem az Apahida környéki még
azonosítatlan település regionális igazgatási központként való szereplésében is.
A monogramos gyűrűn látható sérülések, vélhetőleg egyféle „kancelláriai” gyakorlatban
való huzamosabb használatát jelzik a tárgynak.
