Az apahidai Mauric

Szabó, Ádám [Nagyernyei Szabó, Ádám Sándor (Történettudomány,...), szerző] Magyar Nemzeti Múzeum; Állam- és Jogtörténeti Tanszék (NKE / ÁNTK)

Magyar nyelvű Szaktanulmány (Könyvrészlet) Tudományos
    Azonosítók
    Szakterületek:
    • Európa
    • Kultúrtörténet, kulturális emlékezet
    • Ókori kultúrák
    • Ókori történelem
    • Szövegfilológia, paleográfia (régi írások), epigráfia (felirattan)
    • Történettudomány és régészet
    Az apahidai (Románia, Kolozs megye) régészeti szempontból jól ismert gepida kori (Kr.u. 5–6. század) I. (1889) és II. (1968/69) germán „fejedelmi” sír mellett a szórványleletek alapján egy III. sír is számba vehető (1. kép). A szórványleletek mellett ugyanerre utal a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött apahidai vésett, retrográd monogramos pecsétgyűrű (simbolum) is (2–4. kép). A retrográd monogram mutatja, hogy nemcsak személyes ékszer, hanem funkcionálisan, hitelesítésre használt eszköz is volt a gyűrű. Bár az Apahidán belüli lelőhelye bizonytalan, a pecsétgyűrűt mégis az I. sír összefüggésében, Onachar névgyűrűjének egyféle párdarabjaként kísérelte meg értelmezni a szakma, hasonló olvasatát keresve a monogramnak is, mint ami a névgyűrűn áll. Tekintettel arra, hogy a névgyűrű O betűje nem szerepel a monogramban, és a monogram M betűje nem szerepel a névgyűrűn, a két gyűrű azonos névolvasatának vélelme minden egyéb indoklás nélkül is elesik. Ez és egyéb formai okok miatt a korábbi Marc(us) [Hampel J.], Audomariuς [Bóna I.], Mariaς [J. Spier], Omacar(?) [C. H. Opreanu] olvasatok sem megfelelők. Formai alapon a monogram egy, az 5–7. századok közé keltezhető tömb- vagy kockamonogram, amelyet a középen álló szókezdő betű köré szerkesztettek (5. kép). Szabály szerint a szó minden betűje szerepel benne, s minden betű csak egyszer szerepel. A korszak monogramjai személynevet vagy tisztségnevet tartalmaznak, s genitivusban állnak. A monogram olvasati nyelvéül a görög, illetve a latin is felvetődött a szakirodalomban korábban. A görög olvasat a lenyomati jobb szélén álló Szigmaként (Σ) is értékelhető karakter (formailag sigma lunata) miatt vizsgálható (6. kép). A monogramszerkezet és a monogramtípus olvasási szabályszerűségeit figyelembe véve, a sorba rakott azonosítható betűkből adódó összes lehetőséget megvizsgálva a latin MAVRICI (nom. Mauricus, Mauricius) olvasatot adja a monogram (7., 9. kép). A görög MAΥPIΣI (nom. Mαυρις) lehetőség (8. kép) a latin genitivusi -i és nem a görög -ou végződés miatt legfeljebb grecizálásnak tekinthető, egyébként az olvasat a korban indokolható hangalakváltozást mutatva ugyanazt adja, mint a latin olvasat. A nevet latin -us végződés nélkül, esetleg egy „germanizált”-nak tekinthető nominativusi MAVRIC (Mauric) alakban is használhatták. Germán – ezen belül a korszakra és a lelőhelyre való tekintettel – gepida közegben eddig ismeretlen volt. Germán közegbeli használatát előmozdíthatta a név -ric (-rik, -rich) végződése is. A pecsétgyűrű keresztény közegben készült, gazdája vélhetőleg keresztény volt, ezt a gyűrűfejen a monogram fölötti hosszú- vagy latin kereszt (crux immissa) mutatja. (5. kép) A keresztforma alapján a korszak (Kr.u. 5–6. sz.) összefüggéseiben nem dönthető el, hogy a római vagy a bizánci egyházhoz tartozott-e, de az sem állítható, hogy ariánus lett volna. Hosszú- vagy latin keresztet biztos görög monogrammal együtt állóan nem találtam, ez a gyűrű és gazdája nyugati kötődésének valószínűségét erősíti. Neve az agaunumi (Saint-Maurice, Svájc) katonavértanú, Mauricius (Szent Móric) kultuszának a 4. századtól felfelé egyre népszerűbbé válásával és a korabeli keresztény világban való elterjedésével függhet össze. A név a 6. század első negyedében a frankoktól elfoglalt Burgund Királyság területére utal vissza, Mauricius kultuszának központjára és kiindulási helyére. Az apahidai nyugati germán típusú leletekkel – vagyis az I.-II.-III(?) „fejedelmi” sírok anyagával [vö. Gáll et al. 2017, 26-28 Nr. 9-10., 11-13] összevetésben – feltételezhető, hogy az ugyanebben az összefüggésben tárgyalható apahidai Mauric egy nyugatról (esetleg belpolitikai viszályok vagy a frank hódítás elől) menekült germán előkelő (regulus) lehetett. Hasonlóan a névgyűrűjéről ismert, neve és személyes tárgyai alapján szintén nyugati germán kötődésű regulus apahidai Onacharhoz [Ona(c)har|us ≈ Aunacharius, vö. Szabó 2020a-b.], ő is a gepida világ szélén telepedett le. Nemcsak a Keleti-Meroving-kultúra megjelenésében [vö. Dobos 2019] játszhatott szerepet ő is, hanem az Apahida környéki még azonosítatlan település regionális igazgatási központként való szereplésében is. A monogramos gyűrűn látható sérülések, vélhetőleg egyféle „kancelláriai” gyakorlatban való huzamosabb használatát jelzik a tárgynak.
    Hivatkozás stílusok: IEEEACMAPAChicagoHarvardCSLMásolásNyomtatás
    2026-07-21 03:58