A magyar nyelv- és nyelvjárásterületet az 1920-as trianoni békediktátum szétdarabolta,
ám paradox módon épp ennek hatására vált anyanyelvünk a Kárpát-medencei magyarságot
összetartó fő erővé. Ugyanakkor, immár a kisebbségi lét keretei közt, a regionális
nyelvi-kulturális örökség ápolása is kiemelt szerepet kap a magyar identitás őrzésében.
Mindemellett a standard életképessége szempontjából is fontosak a nyelvjárásaink:
a köznyelv hatalmas szókincse elsősorban gazdag tájnyelvi hátterének köszönhető.
Mindennek ellenére még mindig sok hamis sztereotípia él a nyelvjárásokról napjainkban
is. Éppen ezért a tudatos(abb) értékőrzés, értékteremtés, presztízstervezés és identitáserősítés
segítése voltak azok a kulcsfogalmak, melynek jegyében a magyar nyelvjárások napja
2020-ban megszületett.
Tanulmánykötetünkben a 2020. decemberi konferenciák anyagából szemezgettünk. Az írások
közt van programadó, stratégiát vázoló munka, vannak értékes nyelvföldrajzi, regionális
köznyelvi tanulmányok, rendszerező és attitűdvizsgálatok. Olyan kérdésekre is keresik
a szerzők a választ, hogyan építsük be a tájnyelvi és regionális kulturális értékeket
a közoktatás helyi tanterveibe, vagy hogyan használjuk praktikusan, egyszerűen, misztifikálás
nélkül anyanyelvjárásunkat Nyugat-Dunántúltól Kárpátaljáig.
