A Peer-kódex egyike a késő középkorból fennmaradt, közel ötven magyar nyelvű, kézzel
írt könyvnek. A kódex nehezen vészelte át az évszázadokat: több lap és egy terjedelmesebb
rész is kiszakadt belőle. A kötet elején a szerző a kódex keletkezése és története
körüli számos tisztázatlan kérdésre keresi a választ, a második részben pedig a két
fél egyesítése utáni szövegrészek kaptak helyet.
Két évtizede, 2000-ben jelent meg a Peer-kódex modern kritikai kiadása (Régi Magyar
Kódexek 25.), az egykor részét képező, idővel különválasztott Töredék nélkül. A magyar
nyelvtörténeti kutatások eleddig adósak voltak a Töredék modern kritikai kiadásával,
illetve a Peer-kódexbe történő „visszaillesztésével”. Erre a hiánypótló munkára vállalkozott
Németh Dániel monográfiája. A kapcsolódó kutatások eredményeként régi kérdésekre újabb
válaszokkal, illetve új kérdések megfogalmazásával gazdagodott a kutatástörténet és
a kódexkiadás. (Szentgyörgyi Rudolf)
A szerző a Peer-kódex és a belőle leválasztott „Csízió” vizsgálatát végzi el mikrofilológiai
módszerekkel, több szempontból megvizsgálva a nyelvemlékeket. A könyv újabb adalékokkal
segít tisztázni a nehezen megválaszolható kérdést: „Ki/Kik is lehetett/lehettek a
XVI. század elejére datálható kis könyv tulajdonosa/i, és kik készíthették?” Ugyan
teljesen egyértelmű választ most sem sikerül adni, de a kép sokat „tisztul” a szálak
ismételt áttekintésével, a sokszor nyomozói munkát idéző kutatás bemutatásával. (Oszkó
Beatrix)
