Az alternatív munkaszervezési és munkavégzési formák a mai szervezetek velejárói.
Egyre gyakoribb és piaci szférától független a gyorsan változó igényekhez jobban illeszkedő
rugalmas munkaszervezés, ami a munkatevékenység kontextuális és időbeli, valamint
tartalmi aspektusait egyaránt érinti. A gyors és rugalmas alkalmazkodás, az átalakítás
iránti nyitottság, a stresszmentesebb változásmenedzsment, és mindeközben a motiváló
munkahelyi légkör, az alkalmazottak jólléte és hatékony munkavégzése egyszerre válik
elérendő céllá. Ám mindeközben a szervezetek a kiszámíthatatlan kihívások hatására
mégis kríziseket élnek meg, melyeknek megvannak a maguk dinamikái szervezeti és egyéni
(vezető és beosztott) szinten egyaránt.
A jelenben globálisan jelenlevő krízis oka a fennálló járványügyi helyzet, mely a
szervezetek készenléti állapotától függetlenül kihívást teremt abban, hogy egy szervezet
egyáltalán túlélje a krízishelyzetet, és sikeresen tudjon működni. A krízishelyzettel
való megküzdést nehezíti, hogy kilépve a szervezeti keretek közül, a vezetők és a
beosztottak a magánéletükben is szembesülnek a COVID-19 okozta kihívásokkal, sőt azzal
is, hogy a munkahely és a magánélet határai sok esetben összemosódnak. Jelen szimpózium
keretei között a krízishelyzettel való szervezeti szintű megküzdést a munkaszervezési
formákon keresztül tárgyaljuk.
Az első előadás általában foglalkozik a távolléti munkavégzés, a home office kapcsán
kialakult közösségi reprezentációval, a diskurzuselemzés kvalitatív és kvantitatív
eszközeivel nyert adatok elemzésének eredményeképpen prezentálja három jelentős online
hírportál helyzetértelmezését, a tartalomfogyasztók felé való kommunikációját. A második
előadásban bemutatott kutatás a szervezetek keretein belül az első és a második COVID-hullám
hatását vizsgálja a vezető-beosztott kapcsolattartására, valamint a szervezeti bizalomra
nézve a távolléti munkavégzés mértékének tükrében, különböző szervezettípusokban és
szervezeti kultúrákban. A harmadik előadás az járványügyi helyzet személyes egyéni
dinamikáját ragadja meg Jahoda látens deprivációs elméleti keretét használva. A munkavégzés
manifeszt és látens előnyei közül a látens előnyök (státusz, munkahelyi közösség,
napi időbeosztás, rutin) elvesztését és ennek hatásait vizsgálja a kutatás a távolléti
munkavégzés bevezetése okából. Végül a negyedik előadás a járványügyi helyzet miatt
kialakult távolléti munkavégzési formák szervezeti véleménynyilvánításra való hatását
járja körbe, és ezzel együtt a munkamotiváció, elköteleződés alakulását helyezi fókuszba.
A szimpóziumon bemutatott előadások nemcsak a fennálló krízishelyzet elemzésére szorítkoznak.
Az ELTE PPK Szervezet- és Vezetéspszichológiai Kutatócsoport itt bemutatkozó kutatói
feltételezik, hogy bizonyos távolléti munkavégzési formák a járványhelyzet elmúlása
és a visszarendeződések után is fennmaradnak, így az eredmények a jövőbeli távolléti
munkavégzési formákhoz nyújtanak megbízható támpontokat.
