Összefoglaló. A gyermekek közel fele szenved el csonttörést. Ez lehet traumás esemény
vagy a csontfejlődést megzavaró genetikus, hormonális vagy egyéb eltérés a csontváz
bármely részén. A leggyakoribb azonban az enyhe trauma kapcsán jelentkező csuklótáji
törés, amely többnyire a pubertas alatt fordul elő. A jelenség alapja, hogy a serdülés
során átmenetileg elválik egymástól a csontok méretének gyors növekedése és a csonttömeg
gyarapodása, ami a longitudinális növekedést kb. egy év késéssel követi. Az így kialakuló
átmeneti csontgyengeség a gyermekkori csonttörés fő oka, aminek a hatásához az említett
genetikai, hormonális és életmódi rendellenességek is csatlakozhatnak. A gyermekkorban
előfordult kistraumás csonttörés a felnőtt férfiaknál az osteoporosisos csonttörések
fokozott rizikójával jár, ezért szűrővizsgálati kérdésként is szolgál. Nők esetében
ugyanez az összefüggés még bizonyításra vár. Orv Hetil. 2021; 162(42): 1687-1692.
Summary. Bone fracture occurs nearly in half of the children. Some fractures are severe
traumatic events while others are the results of genetic or hormonal or other alterations
disturbing the normal development of bone. However, the majority of fractures are
associated with a mild trauma, dominantly in the pubertal period. The basic pathology
of the pubertal fractures is the transient deviation of peak velocity of height growth
from the gain velocity of bone mass; the latter goes to peak 1 year later than height
growth. This difference has been resulted in a physiologic but transient weakening
of bones that can coincide with genetic, hormonal or life-style problems and all of
these factors together may cause the increased fragility of the pubertal bone. Low-trauma
fractures in childhood may be followed in high fracture risk of adult and aging men,
so the childhood fracture seems to be a useful screening question for testing the
osteoporosis in males. However, the same relation is still not proved in aging women.
Orv Hetil. 2021; 162(42): 1687-1692.
