E tanulmány a 2017 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálja a szolidaritás
változását Magyarországon a munkapiaci szempontból aktív korú kérdezettek reprezentatív
mintáin. Emellett arra igyekszik választ adni, hogy az egyes inkluzív és exkluzív
szolidáris és nonszolidáris csoportok hogyan jellemezhetők járvány idején, a csoport-hovatartozás
hogyan köthető a járvány okozta munkafeltételekben bekövetkező változásokhoz, a kormánnyal
való szimpátiához, a beszerzendő vakcinákba vetett bizalomhoz, az oltakozási hajlandósághoz
és az annak hátterében meghúzódó kockázatvállaló, illetve oltásóvatos motívumokhoz.
A kutatási kérdések arra irányulnak, hogy hogyan változtak a vizsgált időszakban a
szolidaritásklaszterek gyakoriságai, illetve mely szociodemográfiai tényezők, a lezárásokkal
kapcsolatos munkapiaci tapasztalatok, oltakozási attitűdök és politikai szimpátiák
hozhatók összefüggésbe a szolidaritással és a különböző szolidaritáscsoportokkal járványhelyzetben.
Az elemzés során multinomiális logisztikus regresszió segítségével jellemezzük Kriesi
módosított modellje alapján létrehozott inkluzív és exkluzív szolidáris, illetve nonszolidáris
klasztereket az aktív korúak között. Eredményeink szerint a vizsgált időszakban markánsan
növekedett a makroszolidáris törekvések támogatottsága, valamint az inkluzív és kisebb
mértékben az exkluzív szolidárisok aránya, a kirekesztő attitűdöké pedig tendenciózusan
csökkent, csakúgy, mint az exkluzív nonszolidáris csoport megoszlása. Ugyanakkor az
exkluzív szolidáris és nonszolidáris csoportok tagjai azok, akik körébenszignifiká
nsan alacsonyabb az oltási hajlandóság, amely egy komoly egészségügyi vészhelyzetben
az aktív kockázatvállalás hiányára utal, s többek között megnehezítheti a nyájimmunitás
elérését is.
