Leíró demográfiai elemzési eszközökkel mutatjuk be, hogy az elmúlt negyedszázadban
hazánkban megtapasztalt termékenységcsökkenés a termékenységi gyakorlat átfogó megváltozásának
az eredménye. A teljes kép felrajzolásához elengedhetetlen a jól ismert változás,
a halasztás bemutatása, ám túllépünk azon, hogy a mintaváltást kizárólag a korai gyermekvállalásról
a késői gyermekvállalásra való áttéréssel írjuk le. A gyermekvállalási magatartás
heterogenitásnak iskolai végzettség szerinti vizsgálata alapján megállapítjuk, hogy
ma a gyermekvállalási gyakorlat sokkal inkább kötődik az iskolai végzettséghez, mint
egy negyedszázaddal ezelőtt, és hogy az individualizáltság térnyerése látszólagos,
a fő tendencia sokkal inkább a tagolódással vagy a differenciálódással írható le.
A születési évjáratokat végigkövetve megállapítjuk a kétgyermekes család dominanciájának
elhalványulását, a gyermektelenség és az egygyermekesség terjedését, ami összességében
a befejezett termékenység szintjének csökkenésével jár együtt. Végül javaslatot teszünk
a termékenységi magatartás új korszakolására.
