E tanulmány a fragmentált szocializációs modell keretei között (Szabó I. 2009) kívánja
értelmezni a mikroközösségek intézményesülési folyamatait, valamint a közéleti aktivitás
formáinak, diszkurzív és társas beágyazottságát. Az elemzés során érdeklődésünk homlokterében
az állt miként alakulnak ki a társas integráció elemi formái fiatal felnőttek között,
illetve ebből következően hogyan kapcsolódik be a hallgató abba a közéletbe, amelyet
a felsőoktatási intézmény felkínál. A hallgatók által kialakított közélet feltárására
kvantitatív és kvalitatív módszerek kombinációját alkalmaztam a Debreceni Egyetem
két kollégiumában. Többváltozós matematikai módszerekkel elemeztem az értékorientáció,
a politikai attitűdök, a csoporthovatartozás és a tevékenységstruktúra összefüggéseit
regionális adatbázisok segítségével (HERD 2012 Campus-lét 2010), majd a kapott adatokat
kvalitatív elemzéssel mélyítettem el (37 csoportos, 22 félig strukturált, 15 narratív
interjú). Az adatok tükrében a fiatal felnőttek intézményekhez fűződő viszonya ambivalensnek
bizonyult. A quantitatív és kvalitatív adatok nagyarányú intézményi konformitást,
de alacsony szintű intézményi azonosulást tükröznek. Az általam vizsgált kollégisták
körében a közösség szerepe valóban felértékelődik az egyéni életút szempontjából.
E közösségek azonban olyan szemi-privát, illetve szemi-közterek, amelyekben számos
gyakorlat ellehetetleníti a diverzitás és a tolerancia növekedését. Mindez a társas
magány jellegzetes mintázataival jár együtt, ami megnehezíti a fiatal felnőttek integrációját
a felsőoktatási intézmény világába. Ezért az intézmény állampolgári szocializációs
potenciálja az interjúk szerint kihasználatlanul marad.
