Buday Árpád az erdélyi régészeti iskola római koros képviselője volt a 19. század
végén, a 20. század első harmadában Kolozsváron, később Szegeden. Epigráfiával is
foglalkozott, több daciai feliratot tett közzé 1906 és 1925 között. Munkásságának
kiemelkedő eleme az 1914-ben megjelent magyar nyelvű, Római felirattan című hiánypótló
kézikönyv, amely megjelenését követően kortárs tudományos vita tárgya lett. Ennek
ellenére mai napig használatban van annak a célnak megfelelően, amiért a szerző azt
kiadta.