Gyula Hajnóczi’s scientific career is characterized by the intertwined cultivation
of ancient architectural history of the Antiquity, architectural theory, and the preservation
of monuments of the Antique world. From the late 1960s onwards, the need to develop
a new theory of architecture became more and more pronounced in his researches, which
was completed in the 1980s with the creation of the analytical space theory called
Spatiology. This paper aims to analyse his complex analytical research methodology
in the international research context. Hajnóczi’s research method of analysing the
architectural space includes also the socially and psychologically determined factors
of spatial perception. According to his analytical theory, the constructive-initiative
medium can initiate spatial relations called vallum and intervallum, and by referring
their quantitative survey, the definition of spatial qualities can be interpreted
in relation to building, man and space in a wholistic approach. Architectural creation
is theoretically approached in this duality, from the point of view of quantitative
and qualitative characteristics. Hajnóczi’s work is little known internationally,
however, by comparing and analysing it with the researches of his contemporaries,
it can play an important role in the international research context. It is
considered as one of the relevant theoretical architectural achievements in Hungary
in the second half of the 20th century.
Hajnóczi Gyula tudományos pályáját az ókori építészettörténet, az építészetelmélet
és az antikvitás műemlékvédelmének egymásba fonódó művelése jellemzi. Az 1960-as évek
végétől egyre markánsabban jelenik meg egy új építészetelmélet kidolgozásának igénye,
amely az 1980-as években a spaciológiaként elnevezett analitikus térelmélet megalkotásával
vált teljessé. A cikk célja ennek az építészeti térre vonatkozó komplex analitikai
kutatási módszertannak elemzése a nemzetközi kutatások tükrében. Hajnóczi építészeti
térelméleti kutatási módszere magában foglalja a térészlelés társadalmilag és pszichológiailag
meghatározott tényezőit is. Analitikai elmélete szerint a konstruktív-iniciatív közeg
határozza meg a vallum és intervallum fogalmakkal meghatározott térbeli kapcsolatokat,
majd ennek a kvantitatív elemzése alapján a térbeli minőségek meghatározása az épület,
az ember és a tér vonatkozásában komplex módon értelmezhető. Az építészeti alkotás
elméletileg ebben a kettősségben ragadható meg, kvantitatív és kvalitatív jellemzőivel.
Hajnóczi munkássága nemzetközileg kevéssé ismert, azonban kortársainak kutatásaival
összehasonlítva és elemezve fontos szerepet játszhat a nemzetközi kutatásokkal párhuzamba
állítva. Műve a 20. század második felében hazánk egyik releváns elméleti építészeti
eredményének számít.
