Összefoglaló. Bevezetés: A prosztatarák kezelésében jelentős szerepet kapnak a különböző
sugárterápiás eljárások. Ennek ellenére a vizelési képességre gyakorolt, rövid és
hosszú távú mellékhatásaikat objektív vizsgálómódszerrel igen kevés tanulmányban vizsgálták.
Célkitűzés: Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan változik a korai vizelési
képesség a különböző sugárterápiás eljárások során. Módszerek: A vizsgálatunkban meghatározott
protokoll szerint a kezelés előtt minden bevont beteggel IPSS-t (nemzetközi prosztatatünet-értékelő
lap) töltettünk ki, illetve uroflow (vizeletáramlási) vizsgálatot végeztünk, suprapubicus
ultrahanggal meghatározott mictiós residuum méréssel kiegészítve. A sugárkezelés befejezésétől
számított 4-6 héten belül ismételten elvégeztük ezeket a vizsgálatokat, melyekbe összesen
26 beteget vontunk be. A kezelési modalitások szerint 6, kis dózisteljesítményű (low-dose
rate; LDR) brachytherapiában, 5, nagy dózisteljesítményű (high-dose rate; HDR) brachytherapiában,
12, Cyberknife (CK) készüléken extrém hipofrakcionált sugárkezelésben és 3, lineáris
gyorsítón (LINAC) mérsékelten hipofrakcionált sugárkezelésben részesített prosztatarákos
beteget választottunk be. A kezelések hasonlósága miatt az LDR- és a HDR-csoportot
együttesen brachytherapiás csoportként (BTCS), a CK- és a LINAC-csoportot teleterápiás
csoportként (TTCS) vizsgáltuk. Eredmények: A BTCS betegeinél az IPSS- és az uroflow
paraméterek korai romlása (IPSS irritatív panaszok: p = 0,003, IPSS obstruktív panaszok:
p = 0,011, maximális áramlás: p = 0,003, átlagos áramlás: p = 0,006) szignifikánsnak
bizonyult, a TTCS-ban mindösszesen az IPSS irritatív tünetekben volt kimutatható eltérés
(p = 0,011). Következtetés: A sugárterápiás modalitás kiválasztása előtt javasolható
az uroflow és az IPSS-vizsgálat elvégzése. Eredményeink alapján azoknál a betegeknél,
akiknél a kezelés előtt középsúlyos vagy súlyos dysuriás vizelési panaszok állnak
fenn, a brachytherapia helyett teleterápiás módszerek alkalmazását javasoljuk, amelyek
kevésbé rontják a betegek korai vizeletürítési képességét. Orv Hetil. 2021; 162(33):
1328-1334.Various radiotherapy procedures are applied in the treatment of prostate
cancer. Nevertheless, their early and late side effects measured by uroflow and residual
volume measurements have not been studied extensively.We investigated by objective
methods the early changes of urination ability after different radiotherapy procedures.According
to the protocol defined in our study, all patients had their IPSS (international prostate
symptom score) determined, as well as their uroflow examinations and measurements
of their residual urine via suprapubic ultrasound, carried out before treatment. These
tests were then repeated at 4-6 weeks after the end of their radiotherapy. A total
of 26 patients were included in the study. 6 patients were treated with low-dose rate
(LDR) brachytherapy and 5 patients with high-dose rate (HDR) brachytherapy, 12 patients
with Cyberknife (CK) using extreme hypofractionation and 3 patients with moderately
hypofractionated radiotherapy with a linear accelerator (LINAC). Due to the similarity
of the treatments, the LDR and HDR groups together were also studied as brachytherapy
group and the CK and LINAC patients as teletherapy group.We found that the early deterioration
of IPSS and uroflow parameters after brachytherapy were significant (IPSS irritative
symptoms: p = 0.003, IPSS obstructive symptoms: p = 0.011, maximum flow: p = 0.003,
mean flow: p = 0.006), while in teletherapy only the IPSS irritative symptoms worsened
significantly (p = 0.011).Based on our results, we suggest to perform uroflow examination
and IPSS test before selecting therapeutic modality for patients with prostate cancer.
In patients with moderate or severe urinary complaints before the treatment, we recommend
to use teletherapy rather than brachytherapy. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1328-1334.
