A koronavírus világjárvány hatására szinte minden érintett országban, így hazánkban
is számos korlátozást vezettek be a vírus terjedésének megakadályozása érdekében.
Ez nagymértékben érintette a munkaerőpiacot, különös tekintettel a foglalkoztatási
formákra. Egyfajta kényszerhelyzetbe kerültek a munkáltatók, és bevezették a távmunkát.
Magyarországon nem volt bevett gyakorlat a távmunka alkalmazására, de mégis népszerűvé
vált a munkavállalók között számos előnyének köszönhetően. Vizsgálatomban arra keresem
a választ, hogy válhat-e trenddé ez a kiugrás, válhat-e új szokássá a távmunka. Elsőként
számba vettem a távmunka előnyeit, hátrányait és azokat a tényezőket, amelyek hatással
lehetnek a távmunka bevezetésére. Korábbi empirikus kutatások ellentmondásos eredményeket
sorakoztatnak fel arról, hogy a távmunka bevezetésével jól jár-e a munkáltató és a
munkavállaló. Vizsgálatom során arra jutottam, hogy több előnye van, mint hátránya,
de az elsődleges feladat megállapítani azt, hogy a munkavállaló, a munkakör és maga
a munkahelyi szervezet alkalmas-e ennek bevezetésére. Ezt követően szekunder adatok
(KSH, Eurostat) elemzését végeztem el, amely azt engedi prognosztizálni, hogy a távmunkások
arányának emelkedése tartósan megmarad, kérdés csupán az, hogy milyen mértékben.
