Hangtörténet és rovásábécé

A székely-magyar rovásfeliratok megfejtésében megtalálása óta nagy segítséget jelentett a nikolsburgi ábécé. A korábbi feliratok olvasatának megalkotói azonban nem vették tekintetbe, hogy a 15. század végi ábécé nincs összhangban a korábbi nyelvállapotok hangrendszerével. A tanulmányban az ősmagyar kor végének, a korai ómagyar kor elejének hangállapotához illeszkedő, a korai rovásemlékekből kimutatható grafémákat kapcsoltam a feltételezett korabeli hangokhoz. A tárgyalás során a gondolatmenet a következő szempontok szerint alakult: i) Az ősmagyar kor végének, a korai ómagyar kor elejének hangrendszere és a hozzá kapcsolható rovásgrafémák; ii) Megszűnt fonéma – eltűnt rovásgraféma; iii) Előzmény és következmény fonéma jelölése; iv) Folytatás nélküli rovásgrafémák; v) A latin betűs írás hatása. Az elemzés rámutatott arra, hogy a Róna-Tas Andrástól a 10. századra a nikolsburgi ábécéből létrehozott rovásábécé (Keletkutatás 2017/Tavasz: 5‒16) nem tükrözi a kor fonémarendszerét, így nem alkalmas arra, hogy a korszak rovásemlékeinek olvasatát a segítségével meg lehessen alkotni.