Tipológiai, történeti és összehasonlító nyelvészet
A székely-magyar rovásfeliratok megfejtésében megtalálása óta nagy segítséget jelentett
a nikolsburgi ábécé. A korábbi feliratok olvasatának megalkotói azonban nem vették
tekintetbe, hogy a 15. század végi ábécé nincs összhangban a korábbi nyelvállapotok
hangrendszerével. A tanulmányban az ősmagyar kor végének, a korai ómagyar kor elejének
hangállapotához illeszkedő, a korai rovásemlékekből kimutatható grafémákat kapcsoltam
a feltételezett korabeli hangokhoz. A tárgyalás során a gondolatmenet a következő
szempontok szerint alakult: i) Az ősmagyar kor végének, a korai ómagyar kor elejének
hangrendszere és a hozzá kapcsolható rovásgrafémák; ii) Megszűnt fonéma – eltűnt rovásgraféma;
iii) Előzmény és következmény fonéma jelölése; iv) Folytatás nélküli rovásgrafémák;
v) A latin betűs írás hatása. Az elemzés rámutatott arra, hogy a Róna-Tas Andrástól
a 10. századra a nikolsburgi ábécéből létrehozott rovásábécé (Keletkutatás 2017/Tavasz:
5‒16) nem tükrözi a kor fonémarendszerét, így nem alkalmas arra, hogy a korszak rovásemlékeinek
olvasatát a segítségével meg lehessen alkotni.