Az elmúlt évtizedek nagy privatizációs hullámának részleges visszafordulása, a 2008-as
válságot követő államosítások ismét felvetik a kérdést: fontos-e, hogy a vállalatok
állami vagy magánkézben vannak? Ez az írás amellett érvel, hogy a problémát érdemes
két metszetben vizsgálni: az egyik a tulajdonnak a társadalmi-gazdasági rendszerek
meghatározásában játszott szerepe, a másik a cégek működésére gyakorolt hatás. Néhány
elméleti megközelítés és a közelmúlt tapasztalatainak felelevenítése ahhoz a következtetéshez
vezet, hogy a rendszerek meghatározásában számít a domináns tulajdonforma állami vagy
magánjellege. Ennek változása ugyanis a 20. századi Európában mindig a rendszerváltozásoknak
vagy a kapitalizmus formaváltásainak egyik jele és lényeges eleme volt. A vállalatok
működése szempontjából azonban megfontolandó az a feltételezés, hogy az állami és
magántulajdon dichotómiája elhalványul, ezen a szinten a tulajdon már nem alapvető
fontosságú. A nagy hullámok elcsendesedése idején nem annyira az állami és magántulajdon
arányainak, mint inkább a tartalmuknak a módosulását érdemes figyelni. Ez a megközelítés
hozzásegíthet a jelenlegi magyar gazdasági rendszer sajátosságainak jobb megértéséhez
is.*
Journal of Economics Literature (JEL) kód: H82, L32, P26.
