A 21. század gyorsuló világában egyszerre vágyunk a pezsgő nagyvárosi létre és a csöndes,
megnyugvást nyújtó természetes környezetre. A csökkentett sebesség, az emberlépték,
a kis- és középvárosokban érhető még tetten nyomokban. A pénzvilág és ipari fejlődés
csomópontjaitól távolabb létezik egy olyan város és életforma, amely lassabban növekszik,
komótosan, megfontoltan fejlődik. Mérete és szerkezete folyamatosan változik, társadalmi
és kulturális mintázata átalakul. A társadalmi átrendeződés, a krízishelyzetek nem
csak szerepváltoztatásra, hanem új funkciók felvállalására is kényszerítik a településeket.
A város szétterül és birokba veszi az őt körülölelő teret. Dinamikus és kooperatív
együtt fejlődés vagy hierarchikus és lassuló egymásra épülés képzelhető el. Az új
szerkezetek fenntarthatósága, az innováció-vezérelt erőltetett növekedés, újra és
újra felveti az élhetőség kérdését is. A Soproni Egyetem kutatócsoportja és a városkutatás
magyarországi legkiválóbb kutatója, Szirmai Viktória professzor asszony kitartó és
következetes vezetésével, esettanulmányokon keresztül mutatja be a magyar középvárosok
egy szeletének 21. századi evolúcióját. Sopron, Eger, Békéscsaba és Kaposvár más-más
geopolitikai helyzetben keresi az előretörés lehetőségeit. Eltérő a demográfiai struktúrájuk,
eltérő a gazdasági környezetük, eltérő a városhálózatban betöltött szerepük és jelentőségük,
ugyanakkor útkeresésük hasonlatos. A kötet szerzői az olvasó számára mélységi betekintést
nyújtanak a középvárosok történeti fejlődésébe és a jövőbeni fejlesztési lehetőségeibe
egyaránt, új modellt alkotnak, új utakat keresnek maguk is. A regionális tudomány
ismét gazdagabb lett egy nagyszerű elemző kötettel, melyhez szívből gratulálok.
