A globalizáció következményeként a vállalatok jelentős része határokon átívelő tevékenységet
folytat és sok esetben a munkahelyi közösségek is különböző kulturális háttérrel rendelkező
munkavállalókból szerveződnek. A szolgáltatások, áruk és munkaerő intenzív áramlása
miatt
egyúttal a kulturális különbségeinkből fakadó konfliktusok növekedésével is számolni
kell.
Ezek a feszültségek pedig negatívan befolyásolhatják az emberek és a szervezetek teljesítényét.
Napjainkban olyan vezetőkre van szükség, akik a szakmai tudáson túl, megfelelő érzelmi
és
kulturális képességekkel rendelkeznek és hatékonyan képesek reagálni az idegen
munkakörnyezet kihívásaira. A globális menedzserek sokkal inkább az egész világ, mintsem
egy adott ország perspektívájából szemlélik az üzleti élet döntéseit, emiatt megfelelő
egyensúlyt
kell találniuk a helyi és a globális környezet elvárásai között, amihez viszont a
kiváló intellektus
(IQ) és kimagasló érzelmi intelligencia (EQ) legtöbbször nem elég. A siker kulcsa
a vezetők
kulturális kompetenciájában rejlik, melynek egyik mérőeszköze a Kulturális Intelligencia
(CQ).
A magas CQ-val rendelkező dolgozók hatékonyabban tudnak kulturálisan diverz csapatokkal
dolgozni és sokkal eredményesebben működnek globális üzleti környezetben, ugyanis
meglévő
képességeiket megfelelően tudják kulturálisan eltérő kontextusban alkalmazni.
Jelen tanulmány összefoglaló képet ad a CQ koncepciójának elméleti hátteréről, bemutatja
négy
fő dimenzióját (magatartási, motivációs, kognitív és metakognitív). Ezen kívül feltárja
a CQ
komplex kapcsolatrendszerét más intelligenciatípusokkal (IQ, EQ), különböző
személyiségfaktorokkal, a teljesítményt erőteljesen befolyásoló interkulturális
kompetenciákkal, a tudásáramlással és az innovációval is. Bemutatásra kerülnek a CQ
mérési
lehetőségei, valamint az egyes dimenziókra ható fejlesztési lehetőségek is.
