Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet,
valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken
a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak
– amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal
és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény
egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló
grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű
és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében
a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet,
a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény
első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és
az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai
természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan
és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és
metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben
szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti
témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az
uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek
tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett
a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes
történeti, illetve mai változatai adják.
