A kötet tárgya a román kori szobrászat kiemelkedő emléke, a
pécsi Szent Péter székesegyház. A román kori építéstörténetét
és kőfaragványait az 1970-es évek közepétől kutató Tóth
Melinda (1939–2012) művészettörténész emlékének szentelt
tanulmánykötet tizennégy írása régészeti, történeti és
művészettörténeti szempontból vizsgálja a magyarországi
romanika kronológiájának és stílustörténetének ezen fő
emlékét. Olyan régészeti kérdések merülnek fel, mint a késő
antik népesség továbbélése, az ókeresztény és a középkori
épületek kapcsolata, a keresztény kultuszt átörökítő
kulturális és vallási kontinuitás, a székesegyház helyének
kiválasztása és történetének korai időszaka, a hozzá
csatlakozó épületek elemzése. A középkori székesegyházra
vonatkozó, korabeli írott források együttes elemzése által
megismerjük a bazilika és a püspökvár középkori történetét:
képet kapunk a korabeli szenttiszteletről, vallásosságról, a
szakrális épületeket használó klerikusokról és világi
hívekről. A figurális és ornamentális kőfaragványok stiláris
elemzése lehetővé teszi a pécsi kör beillesztését a romanika
közelebbi és távolabbi emlékanyagába. A gótikus síremlékek
összehasonlító vizsgálata és Janus Pannonius pécsi püspök
alakjának felidézése a 15. századi Pécset világítja meg. A
2011-es feltárások során előkerült késő gótikus boltozat
kőanyagának térszkennelése lehetővé tette a székesegyház 1500
körüli boltozatának számítógépes rekonstrukcióját. A
tanulmányok nem csupán a szűkebb szakma érdeklődésére
számíthat, tanulságos olvasmányt kínál a történelem és a
művelődéstörténet eredményeire kíváncsi olvasók szélesebb
körének is.
