Neurológiai betegségek (pl. Alzheimer-kór, Huntington-kór, Parkinson-kór)
Az előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek nagy részét speciális mozgászavarközpontokban
kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására;
az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás
folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások
nincsenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigyelésen alapuló vizsgálatnak
az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése
szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása
volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti,
beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 ország
vett részt. A betegek adatait egyetlen betegtalálkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór
aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III.,
IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mértük fel. A nem motoros tüneteket
a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolckérdéses
Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott
stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értékelése, másrészt a Delphi módszerrel
kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szenvedő
beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban
100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előrehaladott stádiumú az orvos
megítélése szerint. Az előrehaladott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen
jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek pontszámai:
UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V
(2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros
betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros
tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében.
Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál
nem indult el az.