Az evészavarok (főleg a bulimia nervosa és a falászavar) etiológiájában fontos szerepet
játszanak a traumatikus előzmények (szexuális, fizikai, érzelmi abúzus, elhanyagolás).
A traumatizáció súlyos következményekkel jár, melyeket a megrázkódtatás egyes paraméterei,
valamint egyéb rizikó- és protektív tényezők, továbbá a traumát átélt személy rezilienciája
is befolyásol. A következmények számos pszichés és szomatikus megbetegedéshez vezethetnek,
valamint az életút során bármikor bekövetkező reviktimizációt is okozhatnak. A traumatikus
előzményekre vonatkozó adatok feltárása lényeges az evészavarok esetében is. Amennyiben
az evészavar hátterében traumás események explorálhatóak, akkor a terápia során az
evészavarok tekintetében a specifikus terápiás elemek mellett a traumaterápiákra vonatkozó
általános irányelvek a követendőek. A biztonságot jelentő terápiás kapcsolat alapvető.
A terápiás lehetőségek széles körűek, a pszichodinamikus megközelítések mellett a
kognitív viselkedésterápiára épülő újabb módszerek is ajánlottak, mint a dialektikus
viselkedésterápia, vagy az integratív kognitív-analitikus terápia. A hipnoterápia
alkalmazása is hasznos lehet.
