A természetvédelemben – az elmúlt évtizedekben lezajlott szemléletváltás következményeként
–
a természetvédelmi szakmán kívüli érintettek bevonása egyre
nagyobb szerepet kap.
A bevonás és a társadalmi részvétel fogalma, szükségessége és sokszínű módszertana
azonban a természetvédelem szakmai berkeiben még nem széleskörűen ismert és elismert.
Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a társadalomtudományi megközelítés és tudásrendszer
a természetvédelmi szakemberek szakmai szocializációjában (oktatásában és a napi munkában)
nem kap egyelőre hangsúlyos szerepet.
Cikkünkben a részvételiség fogalmát és indokoltságát tárgyaljuk az ökológiában és
a természetvédelmi biológiában lezajlott paradigmaváltáshoz kapcsolódóan, valamint
a társadalomtudomány által kínált tudásrendszer elemeinek bemutatásával.
Hazai esettanulmányok segítségével illusztráljuk, hogy a részvétel gazdagítja a közösség
tudását, növeli szempontjainak és értékeinek sokszínűségét az adott ügyhöz, témához
kapcsolódóan (tartalmi érv), jobb döntéseket eredményez
és növeli a döntések elfogadottságát (instrumentális érv), etikai szempontból megközelítve
pedig a részvétel önmagában értékes és kívánatos, hiszen azokat vonja be a döntéshozatalba,
akiket az adott döntés érint (normatív érv). Lényegesnek tartjuk a hazai természetvédelem
sikeressége érdekében,
hogy a természetvédelemben dolgozók nagyobb mértékben hozzáférjenek a társadalomtudományi
tudáshoz, a részvételi módszerek tárházához és egyben azok kritikai szempontú értékeléséhez.
