A hidegháború óta eltelt időszak fegyveres konfliktusaiban a kulturális javak gyakran
kerülnek a harcok kereszttüzébe – akár mint szándékolt célpont az ellenfél megtörése
érdekében, akár az adott szervezet erejét és elkötelezettségét demonstrálandó tettként,
akár gazdasági érdekből a konfliktus finanszírozására. A nemzetközi közösség egyre
tudatosabban lép fel e támadások ellen, ennek elemeként egyre nagyobb elköteleződés
mutatkozik a kulturális javak védelmének békeműveletek keretében való érvényesítésére
akár a prevenció, akár a konfliktus utáni stabilizáció és tartós béke kiépítése során.
Jelen tanulmány a biztonsági környezet megváltozásának bemutatását követően az elfogadott
nemzetközi dokumentumok és gyakorlati példák ismertetésével kívánja alátámasztani
a kulturális örökségvédelem integrációjának szükségességét békeműveletek tevékenységébe.
