E tanulmányban Császi Lajosnak egy korai részvételi antropológiai mozgalomról, a Mass
Observationről
írott elemzéséből kiindulva egy sajátos magyar példán, a Privát történelem című rövidfilmen
keresztül azt
vizsgálom, hogyan értelmezhető részvételi kutatásként, illetve „önmagunk kutatásaként”
a privátfilm
utólagos felhasználása, kisajátítása. Bódy Gábor és Tímár Péter filmje, a Privát történelem
esetében egy
különleges viszony megkonstruálásáról beszélhetünk: az általuk megrendezett „részvételi
kutatás” amatőr
résztvevője egy privát filmkészítő, aki 30–50 évvel azelőtt forgatta családi filmjeit,
hogy Bódyék filmet vágtak
az anyagból. Bartosék önmagukat prezentálták a családi filmezés révén, Bódyék pedig
egyrészt a háború
előtti archív anyagon megjelenített privát életet, másrészt és áttételesen talán a
velük kortárs magyar civil
társadalom eredetét, illetve aktuális lehetőségeit kutatták az 1970-es években. A
Privát történelem (egyik)
alapkérdése az, hogy mik voltak az önreprezentáció eszközei és lehetőségei a háborút
megelőző években egy
zsidó család számára, és ezen keresztül és tágabban az, hogy mit jelent a privát kép
egy autoriter társadalomban.
