Kokas Klára (1929-2010) zenepedagógus, zenepszichológus három írása alapján foglaljuk
össze a kokasi istenkép-jellemzőket, miután rövid kitekintést végzünk a témánkat érintő
istenfogalom, istenkép történetének alakulására. A fogalmak tisztázása segíti a tisztánlátást
és
egyértelműsíti a tanulmány kulcsfogalmait (Isten, lélek, vallás, vallásosság, spiritualitás).
E
kutatás részét képezi annak a nagyobb lélegzetű kritikai elemzésnek, amely a kokasi
pedagógiát
három fő dimenzió szerint próbálja rendszerezni: Istenre, az emberre és a gyermekre
vonatkozóan. Kutatásunk, megállapításaink eredményeképpen megragadható lesz a Kokaskoncepció
nevelésfilozófiai háttere, amelyre az egész módszer alapoz, és megismerhetők
lesznek a Kokasi nevelési értékek, az Istennel való kapcsolata, világképe, értékrendje,
valamint
Kokas Klára helye és szerepe a reformpedagógiai irányzatok között. Kokas Klára gazdag
és
igen változatos életművének meglehetősen tehetős része mai napig nem került publikálásra.
Az
életmű papír alapon, digitálisan, internetesen illetve hangzó formában elérhető egészéből
(könyvei, tanulmányai, vele készített interjúk, filmek, rádióműsorok, honlap, felnőttképzési
kurzusok dokumentumai, a Kokas Klára Agapé ZeneÉletöröm Alapítvány kiadványai közül)
kvalitatív kutatásunk alapját három írás képezi: A deszka galaktikája című esszé (2002),
A zene
felemeli a kezeimet című könyv (1992) és a Megfésültem a felhőket posztumusz kötet
(2012).
A kokasi istenfogalom és vallásosság, illetve az ő Istennel való kapcsolatának vizsgálatát
nehezíti, hogy 1990-ig nem volt ésszerű nyíltan beszélni, írni a katolikus, keresztény
kötődésről,
sem egy bibliai emberképre épülő pedagógiai alapvetésről. Kokas Klára vallásos közegben
nőtt
fel, ami erős befolyással volt későbbi hitéletének, ezáltal pedig pedagógiai meggyőződésének,
tehát sajátos személyiségfejlesztő módszerének alakulására. A kutatás módszere: Kvalitatív
tartalomelemzés, interpretáció, az Atlas.ti7 számítógépes program segítségével.
