Fenntartható települési tájhasználat lehetőségei a Bükkalján a múlt tanulságai alapján.

Szabó, Mária [Szabó, Mária Ottilia (környezettudomány...), szerző]; Csüllög, Gábor [Csüllög, Gábor (Földtudományok), szerző]; Horváth, Gergely [Horváth, Gergely (Földrajz), szerző]; Tamás, László [Tamás, László István (Földtudomány, Táj...), szerző]; Munkácsy, Béla [Munkácsy, Béla (Környezetgazdálkodás), szerző]; Harmat, Ádám [Harmat, Ádám (Energiagazdálkodás), szerző]; Budai, Edina

Magyar nyelvű Tudományos Absztrakt / Kivonat (Könyvrészlet)
    Azonosítók
    • MTMT: 3103730
    A bükkaljai tájban fekvő települések konkrét helyzeteikből fakadóan eltérő adottságokkal, tájhasználattal és a részben ezekkel összefüggő demográfia és társadalmi jellemzőkkel rendelkeznek. Ezek következtében problémáik és érdekeik sok esetben különbözőek. A domborzati peremen, a völgykapukban alapvetően kedvezőtlenek az adottságok az intenzív mezőgazdálkodásra, a település külterületén az erdő az uralkodó, a telekkiosztás és az utcahálózat a szűkülő völgyekhez igazodik. Itt alapvetően csak a rekreációs, turisztikai funkciók jelenhetnek meg településfejlesztő tényezőként. Az alacsonyabb hegylábi felszín és az alföldi sík találkozásánál a települések a hegylábi felszín peremével párhuzamosan futó utak és a hegységből kifutó patakvölgyek csomópontjaiban alakultak ki. Itt az uralkodó tájhasználat a szántóföldi gazdálkodás. A két felszín találkozásánál, a szélesebb völgyekben és alacsonyabb hátak között elterülő települések tájhasználata adottságaiknál fogva már sokkal összetettebb. Ilyen település Tibolddaróc. Településszerkezete a széles völgytalphoz igazodik. Alapvetően összetett tájhasználat jellemzi, szántó és szőlő területi túlsúllyal, vagyis adottságait a felszínborítás alapján jól hasznosítja, de ha összevetjük a település részletes vizsgálatának eredményeivel, már sokkal árnyaltabb a kép. Jelentős arányú a csak lakófunkciójú telek, az adottságokhoz képest alacsony a vegyes lakótelek funkció. Ezt az állapotot még jobban kifejezi, ha azt vizsgáljuk, hogy az adott telken lakóknak van e külterületi gazdálkodása (kert, szőlő, szántó, legelő, erdő stb.). Ma már ige kicsi azoknak a telkeknek az aránya, amelynek külterületi tájhasznosítása van, csak a szőlő az, amely több helyen előfordul. Ezért a lakosságnak nagyon kevés a kapcsolata a környező tájjal. Ugyanakkor számtalan olyan problémája van, amely megoldható lenne, ha jobban és sokoldalúbban hasznosítanák azt. Ehhez sok támpontot adhat az elmúlt 150 év tájhasználatának elemzése, hiszen a múlt tapasztalataira és a jelenkori táji adottságokra építő lokális rendszerek Európa több országában is komoly településmegtartó szereppel bírnak. Csak megfelelő elemzéssel, az eltérő érdekek körültekintő, és a táj lehetőségeihez kapcsolódó összehangolásával lehet olyan egymással összefüggő programokat kidolgozni, mint például a település energiagazdálkodása és turizmusa.
    Hivatkozás stílusok: IEEEACMAPAChicagoHarvardCSLMásolásNyomtatás
    2020-08-13 08:07