A kommunikációs alapjogok általános értelmezése és alkalmazása a rendes bírósági és az alkotmánybírósági gyakorlatban – a bírói kezdeményezések és az alkotmányjogi panaszos ügyek tapasztalatai

Az írás tehát abból a hipotézisből indul ki, amely szerint a véleménynyilvánítási szabadság alkotmánybírósági értelmezése jelentős orientáló szereppel bír a rendes bírósági gyakorlatban. Az írás elsődleges fókuszát az új Alkotmánybírósági törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz jelenti, azonban a kutatás módszertanából adódóan nem kizárólagosan panaszeljárásban született alkotmánybírósági határozatokat dolgoz fel. A dolgozat a következő főkérdésekre keresi a választ:(a) Melyek a rendes bírói gyakorlatban leggyakrabban hivatkozott alkotmánybírósági döntések a kommunikációs jogokkal összefüggésben?(b) A már bevettnek tekinthető döntések mellett van-e esélye az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) újabb elvi döntéseinek meggyökeresednie a bírósági joggyakorlatban, azaz a rendes bíróságok lekövetik-e az AB irányváltásait?(c) Hogyan befolyásolja a 2012. január1-től a jogrendszer részévé vált Abtv. 27. § szerinti (valódi)alkotmányjogi panasz intézménye a rendes bírósági gyakorlatot? (d) Ezek a hivatkozások valósak-e, azaz érdemben is hozzájárulnak a rendes bíróság előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez; vagy csupán „szépségtapasznak” tekinthetők, így fő funkciójuk legfeljebb a döntés autoritásának erősítése?(e) Mennyire nyitottak a bíróságok az Alkotmánybíróság döntései felé, és érdemi hatással lehetnek-e attitűdjükre az Abtv. 27. § szerinti panaszeljárás keretében született határozatok?