Az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc a magyar
történelemoktatás legfontosabb
témái közé tartozik. A tanulmány azt elemzi, hogy az 1966-tól
2014-ig tartó
időszak középiskolai tankönyvei hogyan ábrázolják és
értékelik a 1848–1849 magyarországi
eseményeket. Az 1945 után kialakuló szocialista rendszer
vezető ereje, a
Magyar Kommunista Párt a forradalom örökösének tekintette
magát, ezért a történelemkönyvekbe
is a kommunista ideológiának megfelelő kép került. Az 1956-os
forradalom és szabadságharc után a rendszer már nem a
forradalmi és szabadságharcos
hagyományokban kereste legitimációját. A 1960-as években – az
alapkoncepció
fenntartása mellett – szemléletváltás kezdődött a
történettudományban, és a tankönyvek
tartalma fokozatosan átalakult. A 80-as, 90-es években számos
új és meghatározó
tudományos eredmény látott napvilágot. A folyamat
eredményeként az ezredforduló
tankönyvei megítélésének elsődleges szempontjaivá a
történelmi hitelesség és a
történettudomány eredményeinek tükrözése válhatott.
A tankönyvírók egyre inkább
figyelnek a szakma új (vagy régebbi) eredményeire, s a
terjedelmi keretek szorításában
is igyekeznek ezekből minél többet megosztani a diákokkal.
