Miközben a 2011-es felsőoktatási szabályozási reform látványos változásokat még nem
eredményezett a felsőoktatási intézmények vezetésében,a következő kormányzati ciklus
kezdetekor azonnal sor került az elmúlt évtizedek legjelentősebb szervezeti átalakítására,
az állami felsőoktatási intézmények hagyományos egyszemélyi vezetésének kettős
vezetéssel való felváltására: a rektor mellett megjelent a kancellár mint
egyenrangú vezető. Ez a lépés lényegében felszámolta ezen intézményi kör
gazdálkodási autonómiáját, amelynek lehetőségét immár az Alaptörvény biztosította.
Ezen változás nem csupán közvetlen érintettségük okán, de tudományos szempontból
is felkeltette a kutatók érdeklődését, legyen szó akár felsőoktatás-menedzsmenttel,
felsőoktatás-szociológiával, akár a jogtudomány különböző területeivel foglalkozókról.
Ehhez képest a következő évben bevezetett konzisztórium kevesebb figyelmet kapott
(pl. Bárány 2015, Keczer 2016, Kováts 2016, Veres – Golovics 2016, Rónay 2017, Rónay
–Kováts 2018, Rónay 2018), miközben megjelenése –szemben a kancellárral –korántsem
tekinthető teljesen előzmény nélkülinek. Ráadásul autonómia-korlátozó szerepe
ezen előbbinél is markánsabb, minthogy egyetértési joggal bír nem csupán a kiemelt
gazdasági kérdésekben (pl. költségvetés és beszámoló elfogadása), de a legjelentősebb
oktatási-tudományos intézményi döntésekben (pl. intézményfejlesztési terv, kutatási-fejlesztési
innovációs stratégia elfogadása) is. Három évvel a konzisztóriumok működésének
megkezdését követően mód nyílt a korábban jogszabályelemzésre korlátozódó vizsgálat
kiterjesztésére: (1) a normatív keretek (illetőleg azok hiányosságai) jogtudományban
kiforrott módszerrel történő elemzésén túl, éppen ennek szűkszavúsága miatt (2) a
nemzetközi összehasonlító elemzés eredményeképpen kategorizáltuk, valamint (3)
az intézményi honlapok elemzésével megvalósuló –empirikus, kevert (kvalitatív és
kvantitatív) módszertanon nyugvó dokumentumelemzésen alapuló –kutatással kerestünk
választ a konzisztóriumok tényleges megalakulására és működésére és transzparencia-szintjére
is kiterjedő kérdésekre.
