Áttekintő pillantás a Spannraft Marcellina – Tari János szerkesztette kötetről, mely
A kultúraátörökítés médiumai címen jelent meg (Károli könyvek), melyben a fejezetek
közötti kölcsönhatások néha nem is a direkt textuális közegben, szövegszerű utalásokban
kapnak hangot, áthallást vagy utalást – mint a bevezető blokk video-üdvözleteinek
és köszöntéseinek tónusát tekintve –, hanem a szellemiség, a látószög, a kereső (s
ebben az értelemben a filmes-operatőri fókusz a tudományos inspirációkon belül is
megjelenik) mintegy minden szereplője-szerzője egyúttal Tari János életpályájának
részese, segítője, fölhasználója, élményszerző és közlésformáló alkotója, tudósa és
kérdezője, elismerője és munkása egyaránt. A köztük lévő és élő kapocs (mint azt a
konferencia előadóiként is tanúsíthatták) reflektál Tari Jánosra, ráadásul az egyes
fejezetcímek is körülírják ezt a multidiszciplináris összhatást, „Gesamkunst” értelemben
vett intellektuális összefonódást, spirituális és kontextuális közreműködést.
