Guzsik Tamás (1947-2002) építészettörténész a Budapesti Műszaki Egyetem legendás tanára
volt, akinek szellemiségén több építésznemzedék nevelődött. Noha tudományos eredményei
is ismertté tették, nevéhez elsősorban az építészettörténeti oktatás pedagógiai reformja
köthető. Tömegeket vonzó előadásai által elérte, hogy a diákok ne csak információkat
halmozzanak fel, hanem értsenek is, mégpedig a szakma szeretetéből fakadóan. A hazai
építészettörténet és templomépítészet oktatásáért tanártársaival szemben is konfliktusokat
vállalt egy olyan politikai rendszerben, amely mindkettőre ellenséges gyanakvással
tekintett. Törekvéseit siker koronázta, különös tekintettel azokra a rendszerváltás
után épült templomokra, amelyek ösztönzésére öltöttek hagyományőrző karaktert. Guzsik
a középkor, ezen belül az örmény és a pálos szerzetesrendi építészet elkötelezett
kutatója volt, de hagyatékához tartozik a kortárs liturgikus építészet kutatása és
oktatása is. Ezt a könyvet egykori kollégái, tanítványai és szellemiségének örökösei
írták.
