A bankrendszer likviditási pozíciója alatt a kereskedelmi bankok jegybankkal szembeni
nettó követelését értjük. Ha ez a követelés pozitív, akkor a bankrendszer szintjén
likviditási többletről, ellenkező esetben likviditási hiányról beszélünk. A tanulmány
bemutatja, hogy milyen okok vezethetnek a többlet kialakulásához és milyen hatásai
lehetnek a transzmissziós mechanizmusra. Magyarországon – a feltörekvő országokra
jellemző módon – tartós likviditási többlettel rendelkezik a bankrendszer, ezért áttekintjük,
hogy milyen tényezők játszottak szerepet a hazai többlet kialakulásában és milyen
eszközöket alkalmaz az MNB a többlet kezelésére. Emellett, a szakirodalomban megszokott
módon, kointegrációs regresszióval és hibakorrekciós modellekkel teszteljük a magyar
adatokon a vállalati hitelkamatok és a bankközi kamatok átárazódását és a likviditási
pozíció hatását a kamattranszmissziós mechanizmusra. Az eredmények azt mutatják, hogy
a vizsgált időszakok során (2003. január–2015. augusztus, illetve 2003. január–2008.
augusztus) a bankközi többlet növeli a vállalatoktól elvárt kamatprémiumot, ami ellentmond
az elméleti modellek megállapításainak. A bankközi kamatokra gyakorolt hatás azonban
teljes mértékben egybevág mind a nemzetközi tapasztalatokkal, mind pedig az elmélettel,
azaz a növekvő forintlikviditás a bankközi kamatokat lefelé tolja.
