Pierre Nora szerint: „Az emlékezet maga az élet, melyet mindig élő csoportok hordoznak,
ezért folyamatosan változik; ki van téve az emlékezés és a felejtés dialektikájának,
… bárki kényére-kedvére használhatja és manipulálhatja”. Vagyis nem csak az egyén,
de a közösségi emlékezet is csalhat, becsaphat bennünket és másokat is. Megdöbbentő
azt megtapasztalni a saját bőrünkön, hogy egy közösségben elfelejtenek dolgokat, vagy
teljesen másképpen emlékeznek rá, mint ahogyan az valójában megtörtént, vagy amikor
történt, attól függően, épp milyen korszak, időszak követte az adott kérdéshez kapcsolódó
időt. E fenti elméleti kifejtés testet öltésének voltam tanúja, amikor Nagybereg település
három legrégebbi középületének építtetési idejét, körülményeit próbáltam a helyi lakosok
tudására, emlékezetére alapozva feltárni. E három középület (református parókia, egykori
református elemi népiskola és az egykori községháza) építtetésének idejét mindegyik
idős, 80-as éveiben járó helyi lakos a csehszlovák időszakra tette. „Így hallottuk,
így tudjuk” – hangzott a kijelentés. Pedig mindegyik épületet a falu politikai közössége
építtette még az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeiben. S ezt a téves emlékezeti
időt vették át aztán a későbbi szovjet, most pedig az ukrán helytörténetírók, turisztikai
kiadványok szerzői is. Ezt a tévedést hivatott felszámolni kutatásom eredményeként
az alábbi tanulmány.
