Bár korábbi cikkek rámutattak, hogy a pénzügyi szempontok nagyon szorosan kötődnek
a versenyképességhez, az ellátási láncokkal kapcsolatos kutatások mégis csak a legutóbbi
időkben kezdték vizsgálni ezt a szempontot. Írásunk ezért az ellátási láncok pénzügyi
menedzsmentjével kapcsolatos döntéseket és ezek versenyképességre gyakorolt hatását
vizsgálja. Kutatásunk során végig feltételezzük az ellátási lánc tagjainak tökéletes
informáltságát és a kooperációt, amelynek hiánya rendszerint torzítja az empirikus
eredményeket. Szimulációalapú kutatásunk rámutat: a szezonalitás még tökéletes előrelátás
esetén is csökkenti a profitabilitást és a növekedési képességet, miközben növeli
a kezdeti tőkeigényt. Eredményeink szerint az ellátási lánc tagjai közötti kooperáció
csökkentheti az addicionális tőkeigényt, miközben elősegíti a profitabilitást és a
növekedést, azaz összességében a versenyképességet. A kooperáció a fizetési feltételek
szabályozásával vagy olyan díj bevezetésével érhető el, amelyet az ellátási lánc tagjai
fizetnek az ellátási lánc domináns szereplőjének. Emiatt az olyan gazdaságpolitika,
amely például egy adott országhoz tartozás alapján igyekszik – akár az ellátási lánc
többi szereplőjének kárára – egy, az ellátási lánc alacsonyabb szintjén álló tag számára
olcsó tőkét vagy magasabb hozzáadott értéket (nyereséget) biztosítani (például a tagok
közti viszonzatlan transzferek korlátozásával), ronthatja a teljes ellátási lánc versenyképességét.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: C15, D24, M11, O16.
