A tanulmány a francia forradalmi és a napóleoni háborúk időszakában fennállt császári-királyi
huszárságra vonatkozó történeti irodalom fejlődését tekinti át. Kezdve, mintegy alapvető
előzményként a magyarországinál jóval korábban indult és eleinte sokkal jelentősebb
ausztriai hadtörténetírással. A hivatalos ausztriai hadtörténetírás kibontakozása
ugyanis már a XIX. század elején kezdetét vette. Ennek keretében 1808-tól kezdődött
meg az első ausztriai hadtudományos folyóirat az Oesterreichisch-militärische Zeitschrift
kiadása is. A kiegyezést követően a közös hadsereg által támogatva az ún. ezredtörténetírás
műfaja vált meghatározóvá, az ennek révén született munkák máig a legrészletesebb,
nélkülözhetetlen forrásaink a huszárság történetére vonatkozóan. Az első, széles forrásbázison
nyugvó, tudományosnak tekinthető munkák azonban csak a XIX. század utolsó évtizedeiben
születtek. A tudományos igényű hadtörténetírás megalapozása hazánkban is a XIX. század
végén vette kezdetét, amit az első magyar hadtörténeti folyóirat, a Hadtörténelmi
Közlemények megindítása, illetve az első magyar hadtörténeti összefoglaló munka megszületése
jelzett. A két világháború közötti militarizált időszakban a huszár különösen hangsúlyos,
gyakran idealizált szerepet kapott a nemzeti hadtörténetírásban, így a korszak reprezentatív
hadtörténeti szintézisében, A magyar katona. Vitézségünk ezer éve című munkában és
természetszerűleg az 1936-ban napvilágot látott újabb huszármonográfiában is. A második
világháborút követően ugyanakkor jelentős mértékben háttérbe szorult a hazai történetírásban,
ami még a magyarországi marxista hadtörténetírás legnagyobb vállalkozásaként 1984–85-ben
megjelent Magyarország hadtörténete című munkában is egyértelműen érezhető. A rendszerváltozás
időszakától kezdve viszont, részben a számos hagyományőrző egyesületnek köszönhetően,
a huszárság ismét reneszánszát éli, ami a témával foglalkozó irodalomban is tetten
érhető. Jellemző, hogy 1999-ben és 2000-ben egyaránt napvilágot látott egy-egy színvonalas
monográfia a huszárságról. Az ugyancsak 2000-ben megjelent, eddigi utolsó magyar hadtörténeti
szintézisben a nemzeti tudat erősödésének köszönhetően a huszárság szintén jelentőségének
megfelelő bemutatásra került. Összegezve azonban megállapítható, hogy a címben jelzett
téma önállóan kevésszer került feldolgozásra, inkább csak átfogó művek keretében,
fejezetek szintjén. Ezek is döntően egyfelől ismeretterjesztő jellegűek, másfelől
gyakran több szempontból idejét múltak. Ennek következtében még számos feladat áll
a téma kutatói előtt.
