A cikk azt vizsgálja, hogy a kelet-közép-európai uniós országokban mennyire bizonyultak
sikereseknek az állami és a nem állami szféra piaci együttműködésén alapuló kormányzati
tőkeprogramok, mennyire hasznosították a fejlettebb kockázatitőke-ágazatot működtető
országok állami tőkeprogramjainak korábbi tapasztalatait. Hasonlóan a Nyugaton alkalmazott
tőkeprogramokhoz, a régióbeli konstrukciókra is jellemző a befektetésre rendelkezésre
álló idő rövidsége, a befektetők kezét megkötő adminisztratív előírások sokasága,
az alapok – gazdaságos működést akadályozó – kis mérete, valamint a nem állami befektetők
között az intézményi befektetők korlátozott részvétele. A fejlett országokhoz képest
hátrányt jelent a piaci szféra alapkezelőinek indokolatlan mértékű kedvezményezése
és nem transzparens kiválasztása, továbbá a befektetési ajánlatok éretlensége. Ugyanakkor
az állami tőkeprogramok egyik legnagyobb veszélye – a piaci befektetőket kiszorító
hatás – fel sem merülhet a régióban.*
Journal of Economic Literature (JEL) kód: G23, G24, G28, M13.
